Jó félórás csúszással kezdődött csütörtökön az MGSz 2012. évi rendes közgyűlése, a meghirdetett 10 órás időpontra ugyanis nem gyűlt össze a határozatképességhez szükséges számú delegált, végül azonban a 48 küldöttből 28-an megjelentek. Érdemes röviden átfutni, kik is vehetnek részt a közgyűlésen: a szövetség minden tagszervezete automatikusan egy küldöttet delegálhat, majd minden 25 szövetségi kártyával rendelkező tag után még egyet, de egy szervezet legfeljebb ötöt.

Elvileg bárkit delegálhatnak a tagszervezetek, valójában ezek vezetői szoktak részt venni a közgyűlésen – tavaly, amikor még több embert delegálhattak az egyesületek, a gödi klubigazgató a rokonsággal vonult fel szavazni, ki tudja, milyen jogalapon, hisz a pálya akkor már hónapok óta be volt zárva. „Egyszeri” golfozót ritkán látni a közgyűléseken, na nem mintha sokuknak lenne véleménye, amit érdemben képviselni is akar/tud.

Na, de a lényeg, hogy csak összegyűlt elég front office-tag a szavazósdihoz, ami egy fura esettel kezdődött. Történt ugyanis, hogy az előző közgyűlés óta az Ellenőrző testület elnöke és egyik tagja is lemondott, így a magára maradt harmadik tag egyedül dolgozott a testület jelentésén, aminek elfogadása nélkül a közgyűlés a szövetség költségvetését sem fogadhatja el.

Leleményes megoldásnak lehettünk tanúi: a közgyűlés gyorsan megszavazott két új tagot az Ellenőrző testületbe, akik egyébként nem voltak ott, de írásban megkapták a megírt jelentést korábban. Majd az immár Ellenőrző testületi elnökké avanzsált Hendrich Balázs kiment a teremből, felhívta őket (beszélhetett persze az anyukájával is, igazából teljesen mindegy), és immár az új testület jóváhagyásával felolvasta a jelentést.

Költői a kérdés, de vajon meg lehetne egy ilyet csinálni, ha a közgyűlés nem birkamód szavazna? (Néhányan tartózkodással jelezték, hogy ez azért kicsit sok volt a gyomruknak.) De mivel az egész közgyűlés során egyetlen érdemi kérdés vagy hozzászólás nem volt egyetlen témához sem, így ezzel nincs probléma. Igazság szerint elég unalmas másfél óra volt, irigykedtem is a magyar golf SP-jére, aki végig a laptopját bújta a közgyűlés alatt, néha még szavazni is elfelejtett.

Elszórva akadtak azonban érdekes pillanatok is, kiderült például, miért is olyan fontos az úgynevezett iskolagolf program. Azért úgynevezett, mert azt azért tudni kell, hogy a végre megérkezett és kiosztásra váró SNAG-készleteknek mérsékelt közük van az igazi golfhoz – a szövetség iskolagolf programját körülbelül ahhoz tudnám hasonlítani, mintha az MLSZ pöttyös gumilabdákat osztogatna az iskolákban, mondván, hogy négy év múlva majd ezek a gyerekek fogják kijuttatni a vb-re a magyar válogatottat.

Visszatérve a fő gondolatra, azért olyan fontos a szövetségnek ez a SNAG-ügy, merthogy ezt a 30 készletet alapvetően csak egy évre kölcsönbe adta a Ryder Cup Developement Fund, és ezen túl csak akkor maradhatnak Magyarországon, ha rendeltetésszerűen hasznosítjuk őket, vagyis valóban sikerül legalább szakköri szinten néhány iskolában megjelennie a golfnak (pontosabban a SNAG-nek). „Ezzel nem éghetünk le!” – adta ki a jelszót az elnök úr, szóval ideje összekapniuk magukat a kluboknak, mert az is kiderült, hogy a harminc készletből tízre még jelentkező sincs közülük.

A csütörtöki nap számomra legtanulságosabb pillanata azonban a tavalyi eredmények értékelésénél következett el, amikor Sugár András kijelentette, hogy „nagyon sikeres volt a Young Masters.”

Ebből tisztán látható, hogy a szövetség micsoda szereptévesztésben van: szakmailag óriási kudarc volt ugyanis a tavalyi Young Masters. Eleve ki sem tudtunk állítani két lány játékost (pedig mióta tudjuk, hogy nálunk a rendezés joga!), ami pedig az eredményeket illeti, a legjobb magyar, Rózsa Csilla naponta 13, a két fiú pedig 16 ütéssel maradt el a győztesektől. Még a középmezőny is 6-10 ütéssel jobb nálunk, természetesen naponta, nincs is értelme az eredményeket elemezgetni.

Vajon miért nem számít fikarcnyit sem az MGSz számára a golfsport? Miért csak az a prioritás, hogy mennyire volt finom a vacsora, vagy hogy mennyire érezték jól magukat a külföldi vendégek? Nem mondom, hogy ezek teljesen irreleváns kérdések egy hazai rendezésű eseményen, de hogy nem ezeknek kellene egy SPORTszövetségben a siker mértékegységének lennie, az biztos.

Rendkívül fontos kiemelni, hogy mindez a legsimábban ment át a közgyűlésen, egyetlen ellenszavazat nélkül mindent elfogadtak a küldöttek, magyarul az egyesületekben is épp annyira értenek a golfhoz, mint a szövetség vezetésében, ergo pont ilyen elnökséget és vezetést érdemel a magyar golf.

A tudatlanság ellen a legnehezebb harcolni, márpedig a magyar golfban a tudatlanság és a közöny uralkodik, ez a közeg pedig mocsárként ránt vissza mindenkit. Nem véletlen, hogy az olyan emberek, akik valami rálátással bírnak a golfsportra, egyre messzebb sodródnak a magyar golftól, és nem is nagyon akarnak tudni arról, mi folyik itthon. Szintén jellemző a hazai közegre, hogy aki versenyzőként akar valamit a golftól, az előtt is csak egy járható út van: el innen, minél messzebbre!

Jelen pillanatban nem lehet jobb tanácsot adni azoknak, akiknek a golfban akár versenyzői, befektetői vagy valamiféle szakemberi ambíciói vannak, mint amit Gandalf mondott Mória bányájában Frodóéknak: „Fussatok, bolondok!”

Célok

Mint minden projekt elején, mindenekelőtt tisztázni kell, mit is akarunk elérni. Jelenleg a szövetség célja, hogy így vagy úgy, de működjön. (Kiadtuk a centenáriumi füzetet? Ki. Megtartottuk a díszvacsorát? Meg. Megrendeztük a Young Masterst? Igen. Akkor ez az év is sikeres volt!) Ehelyett célként a golfsport fejlesztését kell kitűzni, ha úgy tetszik, az olimpiai szereplés megvalósítását – ez ugyan teljesen irreális, de ha valóban komolyan vennénk a versenyzők nevelését, az önmagában sokat lendítene a magyar golfsport helyzetén, még ha az olimpiai szereplés csak egy délibáb is.

Sokan valószínűleg még most sem tudják, hogyan lehet kvalifikálni az olimpiai golfversenyre. Nos, oda kizárólag a hivatalos profi világranglistáról lehet majd bekerülni – az első 15 automatikus résztvevő, a továbbiakban pedig országonként legfeljebb két-két játékos. A férfiaknál körülbelül a legjobb 350-be kellene jutni a világranglistán egy magyar játékosnak, hogy legyen esélye, a nőknél ugyanez kb. a legjobb 500, de egyelőre attól is fényévekre vagyunk, hogy olyan versenyzőink legyenek, akik egyáltalán indulhatnak olyan tornákon, amelyeken világranglistapontot szerezni.

Feladatok

A feladat tehát adott: sportolók kinevelése. Ebben természetesen semmi nóvum nincs, a szövetség alapszabályában is így kezdődik az alapvető feladatok felsorolása:

a) működtetni a nemzeti válogatott kereteket, elősegíteni a sporthoz tartozó sportolók részvételét a nemzetközi sporteseményeken.

b) a sportág nemzetközi szabályaival összhangban kialakítani a sportág versenyrendszerét és e versenyrendszer alapján, szervezni a sportág versenyeit; meghatározni a sportág hazai versenynaptárát és a nemzetközi versenyeken, mérkőzéseken való részvételt.

Ami az a) pontot illeti, jelenleg a válogatottnak nincs valódi verseny- és edzésprogramja. Az egynapos összejövetelek, amiken a táplálkozás, a fitnesz és a mentális játék áll a központban, nehezen vehetők komolyan olyan játékosok esetében, akiknek az alapvető ütésekkel is igen komoly problémáik vannak. Természetesen az említett három terület fontos a jó játékosok nevelésében, de amíg nincs meg a kellő mennyiségű munka bennük, addig ezek semmit nem jelentenek, mint azt az eredmények is mutatják.

A versenyrendszerünk rettenetesen archaikus. Az egynapos stableford versenyek által dominált naptárban alig-alig van stroke- vagy match play verseny, arról nem is beszélve, hogy hátsó elütőről amatőr tornákon mindössze a Nyílt Bajnokságon játszik a mezőny – ennélfogva magyarországi versenyeken semmi esély nincs rendesen felkészülni egy nemzetközi megmérettetésre.

Ugyancsak súlyos hiba, hogy a magyar játékosok nemzetközi versenyeken való részvételét mennyire nem támogatja a szövetség, olyannyira, hogy a tavalyi évben még egy, a Francia Nyílt Bajnokságra szóló szabadkártyát is visszadobott a szövetségi kapitány. Az ok az volt, hogy az utolsó helyek egyikére lenne csak esélye bárkinek, ami rosszat tenne az önbizalomnak… A mondat első része igaz, a másodikat viszont inkább úgy közelíteném meg, hogy egy ilyen versenyen képet kaphatna egy magyar játékos arról, mit is jelent komoly golfozónak lenni, ami inspirációt jelenthet.

Jó golfozó abból lesz, aki felvállalja a már-már rabszolgamunkának is beillő, monoton edzéseket a hét minden napján, az év minden hónapjában, ezt a mentalitást kell elsajátítani a külföldi versenyeken. Ezért az osztrák junior tour állomásaitól kezdve egészen az Amatőr Eb-ig a lehető legtöbb nemzetközi megmérettetésen ott kellene lenni, és azokat támogatni, akik már letettek valamit az asztalra, és bizonyítják, hogy hajlandóak beletenni a golfozásukba az irdatlan munkát.

Utánpótlás

Papíron régóta prioritás az utánpótlás-nevelés, valójában azonban nem sok minden történik e téren a magyar golfban. A statisztikák szerint közel négyszáz gyerek vesz részt a junior programban, de a Junior Tourra csak 67-en, a Junior Bajnokságra (beleértve a B-kategóriát is) pedig mindössze 32-en neveztek közülük, ez utóbbi két adat nagyon beszédes az utánpótlás helyzetével kapcsolatban.

Amíg nem folyik olyan (de lehet, még jobb) „műhelymunka” a klubokban, mint egykoron Kisorosziban, majd Bükfürdőn és végül Gödön, addig a helyzet nem is fog számottevően javulni. Ez a feladat túlmutat a szövetségen, ugyanis nagyon nagy elkötelezettséget igényel a pályatulajdonosok/klubvezetők, illetve a profi oktatók részéről is, akiknek óriási felelősségük van abban, milyen munka zajlik a klubokban.

A szövetség mindössze annyit tehet, hogy a jelenleginél lényegesen hatékonyabb módon próbálja ösztönözni a helyi utánpótlás-nevelést a junior program keretében, és sokkal szigorúbban ellenőrzi az adatokat, amik után a támogatást adja (lásd négyszáz golfoktatásra rendszeresen járó gyermek).

Média

A magyar golf sok problémája közül alighanem a rossz imidzs a legnagyobb – bár a 10 millió magyar semmit nem tud a golfsportról, de azt igen, hogy az „elit” méregdrága szórakozása… Sajnos ennek a képnek a lerombolása ellen a magyar golfélet egyes szereplői nem sokat tesznek, sőt! Pedig akkor is hosszú-hosszú évek keserves munkájára lenne szükség, ha megfelelő képet sugározna magáról a golf a nyilvánosság felé. Az ilyen és ilyen médiamegjelenések nem sokat használnak, jó, ha nem ártanak.

Nagyon nem mindegy, hogy ki szerepel, mit és hogyan mond a tévében – világos üzenetekre, előre megkomponált válaszokra van szükség a hebegés-habogás helyett, de persze az sem segít, hogy a kérdezők is teljesen tájékozatlanok, bizony időt kéne szakítani arra, hogy őket röviden felkészítsék akár maguk a válaszadók, bármilyen furcsán hangzik is.

Ha már tévé, akkor megkerülhetetlen a golfközvetítések kérdése. Szomorú tény, hogy nincsenek élő golfközvetítések magyar csatornákon, és bár összefoglalók akadnak, azok jellegüknél adódóan nem alkalmasak arra, hogy a golfsport összetettségét és finomságait átadják a nézőknek. A golfélet minden szereplőjének elemi érdeke, hogy legyenek élő golfközvetítések a tévében, a nagy profi versenyeken lehet képet kapni arról, hogy ez egy mennyire szép, érdekes és látványos sport – márpedig hosszú távon azt kellene elérni, hogy ez az imidzs éljen az emberekben a golfról.

Költségvetés

Mindenféle változtatás ellenvetéseként gyakran hallott kifogás, hogy nincs pénz. Nyilvánvaló, hogy anyagilag nem tudjuk felvenni a versenyt a nyugat-európai szövetségekkel, amik évi 10-12 versenyre utaztatják a válogatott csapataikat (trénerekkel, edzőkkel), ráadásul a téli időszakban is óriási összegeket költenek meleg égövi edzőtáborokra. Az azonban véleményem szerint nem igaz, hogy nincs pénz: a szövetség költségvetése tavaly közel 90 millió forint volt, aminek majdnem 40 százaléka működési költség – ez botrányosan magas egy ilyen szervezet esetében, amit ráadásul sok mindennel lehet vádolni, de hatékonysággal speciel nem.

A fenntartási- és a bérköltségeken is jelentősen lehetne faragni, ha lenne rá szándék, de a szakmai költségek elosztása sem ideális. A Future Stars csapatra költött minden forint kidobott pénz (a „kedvenc” tételem a Jövő Csillagai logózott T-Shirt 363 ezer forintért), és a szövetségi kapitány évi 2,5 millió forintos tiszteletdíja is túlzás.

Szövetségi kapitány

Ha már szóba került, érdemes bővebben is foglalkozni a kapitány szerepkörével, az ugyanis meglehetősen furcsa. Egy ideje már trend, hogy a szövetségi nem foglalkozik a játékosok technikájával, magyarul nem edzi a versenyzőket, ráadásul egy évben mindössze néhány egynapos összetartást vezet, illetve arra a két válogatott versenyre elkíséri a csapatot. Nem feltétlenül a kapitányok személyével van a baj, hanem azzal, hogy ezért a minimális munkáért ennyi pénzt ad ki a szövetség.

Nem véletlen, hogy sokakban az is megfogalmazódott, hogy szükség van-e egyáltalán szövetségi kapitányra a jelenlegi keretek között. Egy szakemberre szerintem szükség lenne, de sokkal összetettebb feladatkörrel, mint amivel most a kapitány rendelkezik. Felmerülhet egy külföldi szakember felkérése is, aki persze csak „részmunkaidőben” lenne Magyarországon (a szlovákok hasonló módon alkalmazzák Gary Allist).

Szervezeti felépítés

Ezek a változtatások sok személyi sérelemmel járnának, de nem annyival, mint a szövetség szervezeti felépítésének átalakítása, ami azonban ugyancsak alapvető szükségesség. A jelenlegi, 15 tagú elnökségben finoman szólva sem tolonganak a hozzáértő és dolgos emberek – bőven elegendő lenne egy öttagú elnökség, ők legyenek a golfsporthoz értő és azért tenni akaró emberek. El kell ismerni, itt komoly akadályba ütközünk, nehéz lenne öt ilyet találni (félreértések elkerülése végett, magamat nem számolom oda). /Gondoljunk bele, mi lenne, ha például a vitorlás szövetség elnöksége a kikötő-tulajdonosokból állna?!/

Az átszervezésre azért van szükség, hogy a szövetségben szakmai érvek és nem más érdekek mentén szülessenek a döntések, ami nagyon is jellemző a jelenlegi és a korábbi működésre is. Hogy ezt a pályatulajdonosokkal nehéz lenne lenyeletni? Alighanem, pedig végső soron az ő érdekük lenne, hiszen ha ne adj’ isten egyszer beindulna a golfélet Magyarországon, abból ők profitálnak majd a legtöbbet.

Végszó

Nincsenek illúzióim, ha a szövetségben be is következnének drasztikus, pozitív változtatások, akkor sem lenne itt a Kánaán, mert még ennél is fontosabb, hogy a klubok/pályák miként működnek, és bizony ott is legalább ennyi a probléma. Csakhogy míg a szövetség kvázi mindannyiunk ügye, addig a pályák magántulajdonban vannak, és persze megmondhatom én, hogy mit csinálnak rosszul, ők viszont nyugodtan megpróbálhatnak kitiltani onnan…

Tisztában vagyok azzal is, hogy a különböző témákat csak megkapargattam, hisz oldalakat lehetne írni külön-külön mindegyikről, illetve további fontos témákat ezúttal nem is érintettem, de gondolatébresztő, vitaindító írásnak talán ez is megteszi, mert ez így nem mehet tovább, változás kell!

„Sajnos máshol sincs jobb helyzetbe (sic!) a golfsport.” – olvashattuk Sugár András gondolatát a Hungarian Golf Magazin honlapján megjelent interjúban néhány napja. Feltételezve, hogy ez a mondat valóban elhangzott és így hangzott el az elnök úr szájából – az említett sajtótermék esetében sosem lehet tudni –, az újabb szomorú bizonyíték arra, hogy Sugár András nem is tudja, miről beszél. Esetleg, horribile dictu, szándékosan csúsztat.

Nyilvánvalóan arra gondol az elnök úr, hogy a pályabezárások és a golfozók számának csökkenése bizony súlyosan érintették a komoly golfnemzeteket is. Ettől azonban ezekben az országokban a golfsport – maga a sport! – nívója nem süllyedt a nem létező magyar golf színvonalára, sőt, nem nagy kockázat azt mondani, hogy sok helyen a golfsport tovább erősödött. (Európából Olaszország és Franciaország jó példa erre, akiknél egyre másra mutatják meg oroszlánkörmeiket a jobbnál jobb fiatal versenyzőik.)

Továbblépve ezen az apróságon, találunk még érdekességeket az interjúban. Rögtön itt a következő mondat: „De ami öröm az ürömben, hogy a golf ismét olimpiai sportág lett, és mi ettől is sokat várunk.” Ez a sok a jelek szerint a magyar női tenisz sikereinek megismétlése lenne. A párhuzam több okból is nehezen érthető, hiszen például teniszben éppenséggel akkor voltak a magyar játékosok a legsikeresebbek, amikor az még nem volt (újra) olimpiai sportág, de ennél sokkal fontosabb kérdés, hogy mégis mi alapján vár sokat az olimpiától Sugár András?

A napokban olvastam, hogy az orosz válogatott 13 játékossal három hónapot töltött egy floridai edzőközpontban. A csapatban voltak a húszas éveik végén járó profik és tizenéves amatőrök is, de mindannyiuknak egy a célja: megpróbálni kijutni a 2016-os olimpiai golfversenyre. Ők tisztában vannak vele, hogy rettenetesen nehéz bekerülni abba a kétszer 60 fős társaságba, amelyik majd az aranyért versenyezhet Rióban, de az erőfeszítéseiken nem múlik.

Természetesen ilyen anyagi terheket nem tud a Magyar Golf Szövetség felvállalni, ez nem is elvárható a jelenlegi helyzetben, ugyanakkor az viccnek is rossz, hogy harminc műanyag készlettől és néhány 15 hendikepes fiataltól várja a csodát.

Sokadszor írom már le, hogy abba kellene hagyni a hazudozást, és el kellene kezdeni a munkát, de hogy ne csak a szám járjon, ezért jelentkezem a szövetség álláshirdetésére, hogy tudásommal és „kétkezi” munkámmal próbáljak meg valamit tenni, hogy a magyar golfsport legalább elinduljon a helyes irányba.

Készüljünk hát együtt!

A kínai Tianjin Binhai Lake golf pályáján rendezett Volvo China Open első napján Grace mínusz öttel (67 ütés) hetedmagával a nyolcadik helyen osztozott, ám csak két ütés hátrányban volt az élen állt Matthew Baldwin (65) mögött. A második napon az angol Gary Boyd került vezető pozícióba 133 ütéssel (-11) a francia Jean-Baptiste  Gonnet társaságában, mögöttük mindössze egy ütés többlettel Grace (134, -10) a harmadik helyre jött föl. A két 67-es kör után a dél-afrikai szombaton ragyogó 64-et produkált, 198-cal (-18) háromütéses előnnyel foglalta el az első helyet a tavalyi belga nyertes  Colsaerts (201, -15) előtt.

Grace előnye birtokában vasárnap nyugodtan játszhatott, idegeskedésre nem volt különösebb oka. Mivel (utólag persze könnyű mondani) egyetlen riválisával egy flight-ban játszott, mindig tudta, hogy áll kettejük vetélkedése. Mindketten birdie-vel teljesítették a kettes szakaszt, maradt a „három közte”. Branden rontott egyet a négyesen (kettő közte), de két lyukkal később ki is javította, megint hárommal vezetett. A hetesen szintén mind a két játékos birdie-t csinált, a kilencesen Grace par-ja ellenében Colsaerts egy ütéssel csökkentette hátrányát. Mielőtt azonban a dél-afrikai fiú kényelmetlen szorításban érezhette volna magát előnye olvadása okán, Colsaerts a tízesen rontott, visszaállt a háromütéses különbség. A tizenkettedik lyukon egy szép birdie-vel Grace négyütésesre növelte előnyét, ez az utolsó szakaszig meg is maradt. A 18-as lyukat Colsaerts fejezte be birdie-vel, így egyet törlesztett hátrányából, ám ami fontosabb, megszerezte az egyedüli második helyet az idő közben 271-gyel végzett Richard Finch előtt.

Branden Grace ezzel harmadik győzelmét szerezte meg ebben az idényben a European Tour-on, ami a Qualifying Schoolról fölkerült játékosok közül a Tour történetében előtte csak a svéd Johan Edforsnak sikerült. Ez volt az 59. rajtja a European Tour-on, az első 49 közül a legjobb eredménye egy megosztott hatodik hely volt 2009-ben a South African Open Championshipen. Nagy a fejlődés, ha az idei 10 rajtját böngésszük, ezek közül most a harmadikat fejezte be teljes diadallal.

Győzelmével 398.594 euro pénzdíj járt, 2012-ben összesen 1.053.089-nél tart, ezzel a Race to Dubai versenyben a negyedik helyen áll Rory McIlroy (1.348.517), Louis Oosthuizen (1.293.705) és Justin Rose (1.257.331) mögött. Nem rossz névsor…

A 156 fős mezőny 6.2 milliós pénzdíjért mérkőzik, amelyből a győztes 1.116 millióval részesül.

Rich Beem, Ben Curtis, David Duval, Retief Goosen, Lee Janzen, Justin Leonard és Shaun Michel személyében hét egykori major győztes van az indulók között, és 61 tornagyőztes összesen 150 diadallal, közülük kiemelkedik a 12 trófeával rendelkező Justin Leonard és a 9 serleget elhódított Stuart Appleby.

A tavalyi statisztikák arra utalnak, hogy a játékosoknak az időjárástól függetlenül is nehéz dolguk lesz, ugyanis a par 72-es pálya átlag score-ja 73 fölött volt, ráadásul szeles, esős időre számítanak csütörtökön és pénteken is. 2011-ben az akkor újonc Brendan Steele nyert, egy ütéssel megelőzve Kevin Chappelt és Charley Hoffmant. A szakértők nem tartják kizártnak Fredrik Jacobson győzelmét, így két egymás utáni héten avatnának svéd győztest a PGA Touron. A svéd fiúnál előkelőbb helyen szerepel az esély latolgatásoknál Matt Kuchar, Johnson Wagner, J.B.Holmes, Kevin Na is, de ott lesz a mezőnyben a tavalyi első három helyezett is.

Újságírópárbaj: Jim Furyk múlt heti jobb helyezése Leventének hozott pontot, az állás 9 : 8 a javára.

Király Levente: A Texas Open talán az eddigi leggyengébb “teljes értékű” verseny a PGATouron, a mezőnyben Matt Kuchar az egyetlen a világranglista top 25-ből, de rá már tippeltem idén, és a múlt héten egyébként is meglehetősen visszafogott teljesítményt nyújtott. Tavaly egy újonc nyert San Antonióban Brendan Steele személyében, és szerintem most is a fiatalok között kell keresni a győztest, ezért e heti tippem az új generáció egyik legígéretesebb játékosa, Harris English. A 22 éves English újonc a PGA Touron, de nagyon biztató, amit eddig láttunk tőle, a Honda Classicon vasárnap az utolsó flightban játszott, a Heritage-en pedig megszerezte első top 10-es helyezését. Ráadásul megvan a kellő “ütőereje”, sok greent üt és jól is puttol. Kétségkívül képes győzni a PGA Touron, előbb-utóbb össze fog rakni négy erős kört, remélhetőleg már ezen a héten.

Cservák László: Múlt héten nagyot csalódtam Kucharban, szerintem idei legrosszabb játékát produkálta, ennek ellenére most ismét nyerhet. Az a véleményem, hogy a feltörekvő fiatalok közül tényleg többen fognak nyerni az idén, ez lehet akár English is. Bár ezen véleményem ellenére most első gondolatom a tapasztalt K.J.Choi megnevezése volt, Leventéhez hasonlóan én is egy fiatal játékosra teszem voksomat. Ő Cameron Tringale, aki tavaly ötödik lett itt, és hosszú ütéseivel most is sikeresen szerepelhet a Hustonban nyolcadik helyet szerzett amerikai.

Felhasznált játékosok (A szabályok értelmében egy játékost az év folyamán csak egyszer lehet jelölni.):

Király Levente: Zach Johnson, Brandt Snedeker, Nick Watney, Rickie Fowler, Geoff Ogilvy, K. J. Choi, Luke Donald, Justin Rose, Tiger Woods, Matt Kuchar, Ernie Els, Hunter Mahan, Rory McIlroy, Jim Furyk

Cservák László:Webb Simpson, Martin Laird, Bubba Watson, Mark Wilson, Dustin Johnson, Kevin Na, Tiger Woods, Robert Allenby, Nick Watney, Justin Rose, Jeff Overton, Graeme McDowell, Luke Donald, Matt Kuchar

Carl Pettersson karrierje ötödik tornagyőzelmét aratta a PGA Touron

A múlt heti PGA Tour-verseny, a Heritage nem hozott sok szerencsét a sztár indulóknak: Ernie Els, Padraig Harrington, Rickie Fowler, Robert Karlsson és Stewart Cink a cutba sem jutott be, míg Luke Donald, Matt Kuchar, Webb Simpson, Geoff Ogilvy és Kyle Stanley játszhattak ugyan a hétvégén is, de nem alkottak maradandót. Sőt, Donald, aki a holtversenyes 37. helyen végzett, elveszítette a világelsőségét is, így újra Rory McIlroy az első golfozó a világon, noha az észak-ír klasszis nem is versenyzett a múlt héten.

Az első két forduló után az élen a PGA Tour középmezőnyébe tartozó játékosok szerepeltek: a verseny felénél Colt Knost vezetett, a 2007-es amerikai amatőr bajnok, aki már három különböző alkalommal szerzett játékjogot a PGA Touron, de eddig nem sikerült megragadnia, mindannyiszor elvesztette Tour-kártyáját.

Knost előnye két ütés volt Carl Petterssonnal szemben a szombati játéknap előtt, és aznap ők ketten játszottak az utolsó flightban. Bár Knost a 2-esen eagle-t ütött, ezt két bogey-val ellensúlyozta az első három szakaszon, miközben Pettersson öt egymást követő birdievel magához ragadta a kezdeményezést és a vezetést. Már-már meglépni látszott a svéd, amikor a hátsó kilencen két bogey-ja miatt Knost utolérte őt, ám Pettersson a nehéz 18-ason birdievel zárta a napot, és egy ütés előnnyel készülődhetett az utolsó körre.

Az utolsó forduló összefoglalója

Mögöttük nagyobb különbségek alakultak ki, így valószínűnek tűnt, hogy vasárnap Pettersson és Knost között dől el a győzelem sorsa. Hogy ez mégsem egészen így történt, arról Knost „tehet”, aki a 3-ason tripla bogey-t ütött – kezdő ütése határon kívüli területre ment, majd negyedikre még túl is ütötte a greent, így jött össze a hét ütés a par négyesen. Pettersson ráadásul három ütéssel par alatt teljesítette az első kilencet, amin egész héten parádésan teljesített, így végig nagyon magabiztos előnnyel vezetett immár Zach Johnson előtt.

A hátsó kilencen már nem változott semmi az élbolyban, Pettersson ütött ugyan egy bogey-t, de Johnson többet is hibázott a végjátékban, így a 34 éves svéd végül is öt ütés előnnyel győzött, ami az idei legfölényesebb tornagyőzelem a PGA Touron (Tiger Woods ugyancsak ekkora előnnyel nyerte az Arnold Palmer Invitational versenyt).

Lehet, hogy erről a Heritage-ről leginkább az a jelenet marad majd meg mindenkiben, amikor Brian Gay caddieje egy gereblyével próbált elkergetni egy aligátort, ám Pettersson számára mérföldkő volt ez a verseny, hiszen két idei második hely után újra nyerni tudott, és ez volt az ötödik sikere a PGA Touron, ezzel utolérte Jesper Parneviket, aki eddig a legeredményesebb svéd férfi golfozó volt Amerikában. Igaz, Pettersson január óta kettős állampolgár, és mint mondja, sokkal inkább amerikainak érzi magát, mint svédnek.

Győzelmével Pettersson több mint 1 millió dollárt kasszírozott, a világranglistán feljött a 35. helyre, a FedEx Kupában pedig a negyedik helyig lépett előre.

A legjobbak 26 szakaszt játszottak a Maybank Malaysian Open utolsó napján, először befejezve az eső miatt félbehagyott harmadik kört, majd rögtön utána a negyedik fordulót. Ez azonban nem egyáltalán nem látszott a játékukon, pedig a hőség is ma volt a legnagyobb a négy nap közül. Louis Oosthuizen a szintén több részletben lejátszott harmadik körben állt az élre, és magabiztosan vezetve végig meg is őrizte az első helyet, három ütéssel megelőzve a skót Stephen Gallachert, aki ma kettővel par alatt teljesítette a Kuala Lumpur Golf and Country Club nyugati pályáját.

Louis Oosthuizen, aki két hete Houstonban harmadik lett, múlt vasárnap pedig csak a rájátszásban maradt le a Masters zöld zakójáról, most egy kék zakóval és 416.660 dollárral vigasztalódhatott a Malaysian Open megnyerésével.

Louis Oosthuizen

A 29 éves dél-afrikai ma mínusz négyet játszott, míg skót riválisa, Stephen Gallacher csak mínusz kettőre volt képes. Emlékezetes marad a mai utolsó szakasza, ahol kezdőütésével eltalálta az egyetlen fát a fairway szélén, amiről pontosan középre pattant a labdája (ha nincs a fa, akkor nagyon kiment volna balra a driveja). Innen hármassal könnyedén ütötte a green mellé a labdáját, majd egy biztonságos chip után két puttal biztosan hozta a part.

A tegnap még a harmadik helyen állt spanyol Rafael Cabrera-Bello és Danny Willett ma egyaránt 71-et ütve megőrizték helyezésüket, de melléjük visszajött a meglepetés ember David Lipsky, aki már a harmadik kör megszakításakor  is ott volt, de a ma reggeli befejezés után egy hellyel hátrébb került.

A hatodik helyen Charl Schwartzel végzett egyedül, aki ma 68-at ütött, mögötte a hetedik helyen ismét többen osztozkodtak, mínusz kilences eredménnyel: a tavalyi győztes Matteo Manassero, Martin Kaymer, Hennie Otto, aki a második kör után még az élen állt holtversenyben, és a francia Roman Wattiel. 

Jbe Kruger, aki jelenleg vezeti az ázsiai kereseti listát, és a harmadik fordulót még holtversenyben az élről kezdte, de nagyot betlizve plusz öttel zárta azt, ma ismét par alatt játszott, és -8-cal a megosztott 11. helyen végzett, csakúgy mint az indiai Jyoti Randhawa, aki ma a 14-esen egy ritka rossz döntés következtében tripla bogeyt volt kénytelen elkönyvelni.

Danny Willett

Pablo Larrazabal, aki tegnapi mínusz ötös eredményével feljött a tizenkettedik helyre, ma csak 74 ütésből volt képes lejátszani a 18 szakaszt, tripla bogey-t ütve a par 5-ös hármason. Honfitársa, Alvaro Quiros ma eggyel par alatt fejezte be, eagle-t és dupla bogey-t egyaránt ütve. A negyedik körben egyébként az ausztrál Scott Hend játszotta a legalacsonyabb eredményt, a mai -6-tal a negyvenkettedikről egészen a tizenegyedik helyre jött fel.

A két és fél millió dollár összdíjazású versenyen Shaaban Hussin a huszonkét hazai induló közül egyedül jutott a cutba, ám azután mindkét napon par fölött játszott, és végül az 57. lett. A mezőny legvégén a spanyol Ignacio Garrido végzett, 23 ütéssel par fölött, mai 89-es eredménye az egész verseny legmagasabb score-ja volt.

Miként az első két napon, ma is mindvégig dél-afrikai játékos állt az élen az eső miatt többször is félbeszakított Malaysian Open harmadik fordulójában, végül azonban csak Louis Oosthuizen maradt ott közülük az élmezőnyben, konkrétan a tabella legtetején, egy ütéssel megelőzve a skót Stephen Gallachert és kettővel a spanyol Rafael Cabrera-Bellót. 

De “természetesen” még mindannyiuknak hátra van jónéhány szakasz a harmadik fordulóból, amit ma kétszer is félbeszakítottak az eső és villámlás miatt. Pedig ők mindannyian már ma is több mint 18 szakaszt játszottak le, korán reggel befejezve a második kört. Oosthuizennek például még hat szakasz volt hátra, melyeken a reggeli órákban további két birdiet ütött. 

Aztán ahogy a mezőny fele befejezte a második kört délelőtt, rövid pihenő után dél körül indult volna a harmadik forduló, de csupán az ez első három-három csoport tudott elindulni (az időjárás okozta késés miatt továbbra is hármasával és két elütőről indítják a játékosokat), amikor ismét felfüggesztették a versenyt. 

Másfél óra múlva mehettek vissza a játékosok a pályára, de már ekkor tudta mindenki, hogy ha nem is jön újabb vihar, a sötétedés miatt úgysem fogják tudni befejezni ezt a fordulót sem időben. Ezért mindenki a lehető legjobban igyekezett birdie lehetőségeket teremteni, és azokat kihasználni, arra az esetre, ha véletlenül mégis 54 szakasz után hirdetnének végeredményt. 

Oosthuizen az eddig lejátszott szakaszokat ma mínusz hárommal teljesítette, csakúgy, mint a második tornagyőzelméért hajtó Gallacher. A legjobb mai eredményt Pablo Larrazabal produkálta, aki a mai -5-tel feljött egészen a harmadik helyre. Továbbra is remekel az újonc David Lispky, aki tegnaphoz képest még egy helyet lépett előre, és mínusz tízzel a megosztott harmadik helyről várja a holnap reggeli folytatást a tizenkettedik szakaszról. 

Azok közül, akik be tudták fejezni a harmadik fordulót, Pablo Larrazabal áll a legjobban, mai 67-es eredményével feljött a tizenkettedik helyre. A tegnap még az élen állt Hennie Otto ma part játszva tartja a mínusz kilences eredményét, Jbe Kruger viszont a ma lejátszott tíz szakaszán plusz négy ütést gyűjtött be.

Part játszott ma Martin Kaymer is, Manassero viszont eddigi legjobbját, mínusz négyet, és neki már csak két szakasza van hátra a harmadik fordulóból. A tegnapi nap legnagyobb vesztese, Charl Schwartzel valamelyest összekapta magát, és ma 14 lyukon -2-t játszott, négy birdiet és két bogeyt ütve.

Holnap reggel háromnegyed nyolckor kezdődik a Malaysian Open utolsó napja, hogy befejezzék a harmadik kört, majd folyamatosan 8.30-tól vágnak neki a versenyzők a negyedik 18 szakasznak, ugyanabban a sorrendben és flight beosztásban, mint ma.

Martin Kaymer

Ma Martin Kaymer is délelőtt lépett pályára, és a tegnapi 70 után ma 65-öt játszott, így összesítésben mínusz héttel feljött a negyedik helyre. Vele holtversenyben áll a 24 éves amerikai David Lipsky, aki csak tavaly lépett a profik táborába, idén januárban a Thaiföldön rendezett Q-Schoolon szerezte meg Asian Tour kártyáját, majd márciusban rögtön el is könyvelhette első ázsiai tornagyőzelmét a Handa Faldo Cambodian Classic versenyen. Lipsky ráadásul a Malaysian Open előtti utolsó versenyen is jól játszott, a szingapúri ISPS Handa Classicon a megosztott második helyen végzett. 

A harmadik helyen Luis Oosthuizen áll -8-cal, de ő még nem fejezte a második kört, mert a szokásosnak mondható délutáni felhőszakadás miatt félbe kellett szakítani a mai fordulót. A zöld zakóról épphogy csak lemaradt Oosthuizen a 12. szakaszon volt kénytelen lejelölni a labdáját, csakúgy, mint Charl Schwartzel, az első forduló legjobbja, akinek viszont ma már nem ment úgy a játék, mint tegnap.

Schwartzel a 12. szakaszhoz hárommal par fölött érkezett, négy bogey-t és csupán egy birdie-t ütve ma. A tegnap még a második helyen állt indiai Jeev Milkha Singh is plusz kettőnél járt ma, amikor félbeszakadt a verseny, ezzel Schwartzellal együtt a 12. helyre csúszott vissza.

Matteo Manassero

Alvaro Quiros viszont mindkét par 5-ös szakaszon eagle-t ütött ma, plusz egy birdie-t és egy bogey-t, így ő már mínusz négynél jár az első kilenc után. Vele holtversenyben áll a hazaiak reménysége, Shaaban Hussin is, aki négy birdie-t ütött az első kilencen, igaz két bogey is becsúszott közben.

A tavalyi győztes, Matteo Manassero ma hetvenkét ütéssel jött le a pályáról, így jelenleg mínusz kettes összetett eredményével a 35. helyen áll. Bár ő is délelőtt játszott ma, játékába rengeteg apró hiba csúszott, az első kilencen egy dupla bogey mellett csak egy birdie-je volt, a másodikon 2 bogey és 3 birdie tette igazán színessé a score kártyáját.

 Eddig nem igazán remekel Gregory Bourdy sem, aki tavaly csak egy ütéssel lemaradva kaparintotta meg a második helyet. Tegnap az első fordulóban plusz hármat játszott, ma mínusz 1-en állt, amikor a vihar elől bemenekültek a klubházba. Vele együtt 75 játékos, gyakorlatilag a 155 fős mezőny fele fog holnap kétszer is a pályára vonulni, hogy előbb befejezzék a második kört, majd lejátsszanak annyit a harmadikból, amennyit csak lehet, mert az időjárás-előrejelzés holnap délutánra sem kecsegtet semmi jóval.

Időeltolódás ide, fáradtság oda, a dél-afrikaiak alaposan bekezdtek a Maybank Malaysian Open első napján. Charl Schwartzel délelőtt nyolc ütéssel par alatt teljesítette a Kuala Lumpur Golf & Country Club par 72-es nyugati pályáját, ezzel az indiai Jeev Milkha Singhet egy ütéssel megelőzve vezeti a mezőnyt.  

A negyvenéves, 2006-ban és 2008-ban is a legjobb ázsiai játékos Singh egy remek eagle-lel kezdett a tízes szakaszon, amit ugyan egy bogey követett, de aztán még szép komótosan hatszor is az elvártnál eggyel kevesebb ütésből teljesítette a szakaszokat. 

Charl Schwartzel a greeneken nyújtott kimagasló teljesítményt, hiszen bár mindösszesen csak nyolcszor találta el kezdő ütésével a fairwayt, de 15-ször így is előírásszerűen volt a greenen, ahol aztán összesen csak 24 gurításra volt szüksége, ma nála kevesebbet mindössze a fülöp-szigeteki Antonio Lascua puttolt. 

Szintén nagyon jól kezdett a Schwartzellel egy flightban játszott Louis Oosthuizen is, aki 66 ütésből teljesítette a pályát, csakúgy, mint az amerikai Jason Knutzon és egy másik indiai, Jyoti Randhawa. A malajziai verseny történetében egyébként a legjobb első körös eredmény -10, amit 2008-ban Nick Dougherty ért el először, majd egy évvel később Noh Seung-yul is. 

Schwartzel is közel járt ehhez, hiszen valójában 9 birdiet ütött, de a par 3-as 15-ösön becsúszott neki egy bogey is. Oosthuizen úgy játszott mínusz hatot, hogy rögtön az első par 4-est bogey-ra hozta, aztán a par 5-ös harmadik szakaszon eagle-t ért el, majd közvetlenül jött két birdie és egy bogey ismét. A második kilencen, ami nekik az első volt, megint három birdiet írhatott fel a score kártyájára. 

Ezek a remek eredmények délelőtt születtek, amikor is felhők takarták a napot és enyhe szellő is hűtötte az egyébként forró levegőt, kellemes időt teremtve ezzel a golfozáshoz. A délután indulóknak már nem volt ekkora szerencséjük, mert délben előbújt a nap, és nem volt menekvés a hőség elől. A címvédő Matteo Manassero pont déli egy órakor állhatott fel az egyes szakasz elütőjére, Martin Kaymer pedig tíz perccel korábban. Ők már rendesen megszenvedtek a hőséggel, a caddiekre inkább illett volna egy másik sportágból származó elnevezés, a vízhordó. 

A német játékos rögtön a második lyukon dupla bogey-t ütött, majd birdie-eagle-par-birdie sorozattal javított. Szimpla bogey-val zárt az első kilencen, így 35-tel fordult. A második kilencet is egy duplával kezdte, aztán a 14-15-16-on jött sorozatban három birdie, így lett hetven ütés a végeredmény. Kettővel par alatt zárta az első kört az ifjú olasz is, aki rögtön két bogey-val indított, de három birdievel visszajött még az első kilencen. A folytatásban ismét egy bogey következett a 11-esen, aztán már csak két újabb birdiere futotta az erejéből a 14. és a 16. szakaszon. 

A délután folyamán egy harmadik dél-afrikai, az ázsiai kereseti listát jelenleg vezető, alacsony termetű Jbe Kruger is alaposan ráijesztett a mezőnyre, a 11. szakasz után már ő is a holtversenyes harmadik helyen állt mínusz hatos eredményével, de aztán 15-ösön a 17-esen elszenvedett két dupla bogey alaposan visszavetette őt. 

A nagyobb nevek közül Johan Edfors hárommal par fölött, Tongchai Jaidee plusz egyen, Alvaro Quiros paron áll 18 szakasz után, 5 bogey-t – utóbbinak három birdiet és egy eagle-t tartalmazott ma a scorecard-ja. A spanyolok közül legjobban Rafael Cabrera-Bello áll -5-tel a megosztott hatodik helyen, míg Pablo Larrazabal mínusz hármat játszott ma, ami jelenleg a 15. helyre elegendő. A hazai játékosok közül Shaaban Hussin áll a legjobban mínusz kettes eredményével.

Persze a figyelem felkeltése, fokozása már az előző hetekben elkezdődik, hosszú, érdekes riportokat láthatunk szinte az összes korosztályról, a ma csúcsformájukban lévő, vagy a zeniten túljutott világsztárokkal. A felvezető kérdés rendkívül egyszerű: az illető látta-e… És akkor életkortól függően kiderül, hogy vagy régebbi (mondjuk 1986-os), vagy újabb (1996-os, vagy 2004-es) Matersre vonatkozik-e az utalás, amelyen természetesen egy golfbarát számára felejthetetlen események történtek. Amilyen egyszerű a kérdés, olyan egyszerűek, szinte egy kaptafára készülnek a válaszok: „persze, hogy láttam, akkor határoztam el, hogy profi golfozó leszek, és majd én is megpróbálom megnyerni a jeles viadalt.”

Ismétlem, évről-évre ugyanaz a történet, ugyanazok a válaszok a mai ötvenes, negyvenes, harmincas, és most már húszas korosztálytól is. Az is természetes, hogy nincs különbség a válaszokban akkor sem, ha a megkérdezett amerikai, ausztrál, dél-afrikai, vagy Európához tartozó nemzetiség tagja.

De mi a helyzet idehaza? Hányan tudják az országban nálunk, hogy jön a verseny, hányan követik, követték figyelemmel? A sportág irányítói közül vajon hányan ismerik a Masters részvevőit? Hány játékost, főleg fiatalt érdekelt a verseny? A tavalyi junior touron részt vett 250, valójában úgy 30 gyerekből hányan képesek elmesélni a verseny lefolyását, elsorolni az első 10 helyezettet, vagy hányat tudnának megnevezni az idei Mastersen remekelt játékosok közül? Hányuknak lett idén ezáltal új példaképük? Hányan kezdték úgy a húsvét hétfőt, hogy több órát máris tudatos gyakorlással töltöttek? Hányan kezdtek el golfozni a mostani élmények hatására, hogy maguk is komoly, profi golfozóvá váljanak? Szomorúan teszem fel ezeket a költői kérdéseket, mert a válaszok a közvetítés hiányában a jövőre nézve is csak lehangolóak lehetnek.

A végére azért maradt egy jó hír. Egy bennfentes információ szerint hamarosan végre megérkezik Magyarországra a Nagy-Britanniából várt szállítmány, sőt talán már meg is hozta a posta. Az még egy kis időt vesz majd igénybe, hogy eljuttassák a műanyag eszközöket egy pár általános iskolába, de végre hátradőlhetünk, megkezdődhet majd az olimpiai felkészülés!

Az 1969-ben életre hívott Heritage verseny tavaly a megszűnés szélén állt, egy éven át nem sikerült ugyanis főszponzort találni neki, de végül a Royal Bank of Canada jóvoltából idén is megrendezik a játékosok körében is népszerű tornát, aminek 5,7 millió dollár az összdíjazása. A versenynek a dél-karolinai Hilton Head Islanden található Harbour Town Golf Links ad otthont, Pete Dye egyik legjobban sikerült designja, ami a PGA Tour-játékosok második kedvenc pályája Augusta National után, nem csoda, hogy jó mezőnyök szoktak összegyűlni.

Idén sincs ez másként, hiszen a világelső, Luke Donald által fémjelzett mezőnyben olyan remek játékosok sorakoznak, mint Matt Kuchar, Jim Furyk, Webb Simpson, Bill Haas, Padraig Harrington, Ernie Els, Aaron Baddeley vagy Rickie Fowler. Természetesen játszik a címvédő, Brandt Snedeker is, aki tavaly nagyon színvonalas és látványos küzdelemben győzte le Donaldot rájátszásban.

A Harbour Town Golf Links pályáról érdemes tudni, hogy alig 6500 méterével kifejezetten a rövidebbek közé tartozik a PGA Touron (igaz, épp idén több szakaszt is meghosszabbítottak), de nagy pontosságot igényel, és a versenyzők sokfajta ütését teszteli, így az utóbbi években az erős vasütéseikről ismert játékosok voltak itt a legsikeresebbek.

A nagy nevek mellett érdemes lesz odafigyelni Bo Van Peltre is, aki vasárnap 64-et játszott a Masters utolsó fordulójában, de Jason Dufner, Kevin Na és Mark Wilson játékának is kedvez a pálya. Nagyon sok a húszas éveinek elején járó, feltörekvő fiatal játékos a mezőnyben: Bud Cauley, John Huh, Harris English, illetve a két kiváló koreai, Noh Seung-yul és Bae Sang-moon jó szereplése sem lenne nagyon meglepő.

Újságírópárbaj

Múlt héten a Masters felénél úgy tűnt, Rory McIlroy simán besöpri a két pontot Király Leventének, ám a fiatal észak-ír sztár hatalmasat betlizett a hétvégén, remek utolsó körével Luke Donald meg is előzte őt, így Cservák László összesítésben kiegyenlített. A szezon első harmadának végeztével ennél nyíltabb nem is lehetne a verseny…

Cservák László: A Masters ismételten bebizonyította, hogy lehetnek akármilyen kiemelkedő esélyesei egy versenynek, az eredmények vasárnap délutánra egészen megdöbbentő fordulatokat is hozhatnak. Ezen a héten a leendő győztest megtippelni szerintem ahhoz hasonlítható, mint amikor egy kisebb tóban halakat akarna fogni az ember puszta kézzel, jóformán lehetetlen. Előző helyezései alapján akár a tapasztalt Jim Furyk is nyerhet, utóbbi eredményei alapján Jason Dufner győzelme is elképzelhető. Hosszas töprengés után e heti jelöltem mégis Matt Kuchar lett, aki a Mastersen is jól teljesített, kevéssel maradt csak le a rájátszásról, formája stabilan jónak mondható, képes lehet a győzelemre.

Király Levente: Tényleg nincs könnyű dolgunk a héten, ráadásul én a verseny esélyesei közül Donaldot, Kuchart és Snedekert sem jelölhetem már, így arra gondoltam, hogy esetleg valamelyik fiatal játékosba helyezem a bizalmam. Végül mégis a rutin mellett döntöttem: Jim Furyk győzelmére tippelek a héten. Furyk két éve megnyerte a Heritage-et, és többször volt dobogós már itt, ráadásul tavalyi gyenge szezonja után idén újra jó formában golfozik a sajátságos swingjéről ismert amerikai.

Jelenlegi állás: Király Levente – Cservák László 8-8

Felhasznált játékosok (A szabályok értelmében egy játékost az év folyamán csak egyszer lehet jelölni.):

Király Levente: Zach Johnson, Brandt Snedeker, Nick Watney, Rickie Fowler, Geoff Ogilvy, K. J. Choi, Luke Donald, Justin Rose, Tiger Woods, Matt Kuchar, Ernie Els, Hunter Mahan, Rory McIlroy

Cservák László:Webb Simpson, Martin Laird, Bubba Watson, Mark Wilson, Dustin Johnson, Kevin Na, Tiger Woods, Robert Allenby, Nick Watney, Justin Rose, Jeff Overton, Graeme McDowell, Luke Donald

Wayne Mitchell boldogan ajándékozta el a történelmi labdát

Mint emlékezetes, Louis Oosthuizen vasárnap, a Masters utolsó fordulójának par ötös 2. szakaszán második ütésével talált a lyukba közel 240 méterről, amivel a Masters történetének negyedik albatroszát jegyezte, az elsőt a 2-esen. Ő azonban ahelyett, hogy megőrizte volna az azonnal ereklyévé nemesedett golflabdát, kidobta azt a nézők közé egyenesen Wayne Mitchell kezébe.

Az 59 éves férfi négy órája ült már a 2-es green mellett felesége társaságában abban reménykedve, hogy lát néhány eagle-t, de arra álmaiban sem gondolt, hogy Oosthuizen kétszer is megajándékozza – először a történelmi ütéssel, majd magával a labdával. Nehéz megbecsülni, hogy egy ilyen ereklye mennyit ér, mindenesetre a Green Jacket Actions, ami a hasonló „kegytárgyak” árverésével foglalkozik, 20 ezer dollárt ajánlott volna Mitchellnek a labdáért, amennyiben Oosthuizen meg is nyeri a versenyt.

Természetesen pillanatok alatt híre ment, hogy Oosthuizen kidobta az albatroszt hozó labdát, a labda új tulajdonosa pedig hirtelen nagyon népszerű ember lett. Az érdeklődő nézők és újságírók mellett azonban hamar feltűnt az Augusta National Golf Club néhány tagja is, akik alighanem visszautasíthatatlan ajánlatot tettek Mitchellnek, ő ugyanis odaajándékozta a híres labdát a klubnak.

Arról nem szólnak a hírek, hogy Mitchell mit kapott cserébe az önzetlenségéért, de a jól értesültek úgy tudják, hogy másnap a férfi végigjátszhatta az augustai pályát, ahová földi halandó nemigen teheti be a lábát, és valószínűleg a következő néhány évben a Mastersre való belépőjegyei miatt sem kell aggódnia.

Oosthuizen labdáját az augustai klubházban fogják tartani, de az ehhez hasonló, történelmi jelentőséggel bíró tárgyakat (mint például Gene Sarazen labdáját, amivel 1935-ben a Masters első albatroszát ütötte)  időszakosan kiállítják a Masters múzeumában, ami – ha csak erősen korlátozott időpontokban is – a nagyközönség előtt is nyitva áll.

A címvédő olasz tinisztár, öt korábbi major-bajnok és számtalan tornagyőztes teszi erőssé az idei Maybank Malaysian Open mezőnyét, amely holnap kezdődik a Kuala Lumpur Golf and Country Club nyugati pályáján. Az indulók között 22 malajziai játékost, köztük hat amatőrt is találunk, de a verseny egyik érdekessége, hogy még soha nem nyert hazai golfozó. 

A tavalyi győztes, Matteo Manassero készen áll, hogy megvédje címét, de ez Malajziában ezidáig csak egyszer sikerült, a thai Thongchai Jaidee-nek 2004 után 2005-ben. A thai szupersztár, aki a legtöbbször végzett az ázsiai kereseti lista élén, idén is itt van a mezőnyben, akárcsak Gregory Bourdy, aki tavaly egyetlen ütéssel szorult Manassero mögé a második helyre. 

Az egyenesen Augustából érkezett, és a rájátszásban éppen csak alulmaradt Louis Oosthuizen (akit felesége és két kisgyermeke is elkísért Kuala Lumpurba) mellett honfitársa, Charl Schwartzel, Martin Kaymer, Michael Campbell és Todd Hamilton van a mezőnyben, akik korábban már nyertek major-tornát is. Mindannyian bizakodóak, de miután még ki kell pihenniük a közel harmincórás utazást, csodákat nem várhatunk tőlük. 

A két dél-afrikai úgy nyilatkozott ma, hogy péntekre kipihenik magukat és a második napon már száz százalékos teljesítményre lesznek képesek. Ugyanezt mondta a spanyol Alvaro Quiros is, hogy a Mastersről érkező versenyzők az első napon még eléggé fognak szenvedni, a lényeg, hogy rengeteg folyadékot igyanak a nagy melegben, de péntektől már mindenki a legjobb játékát fogja nyújtani. 

A pályáról egyébként mindannyian azt nyilatkozták, hogy kitűnő állapotban van, a greenek kicsit lassúak, különösen az augustai greenekhez képest, a faiwayek pedig nagyon keskenyek. „Ez a legszűkebb golfpálya, amit valaha eddig láttam“ – mondta a hosszú ütéseiről ismert spanyol. 

A Malaysian Open-t 1962 óta rendezik meg minden évben, 1999 óta egyaránt tartozik az Asian Tour és a European Tour menetrendjébe. Azóta olyan neveket találunk a győztesek listáján, mint Lee Westwood (1997) vagy Vijay Singh, aki először 1992-ben hódította el a Seagram Trophy névre keresztelt ezüst kupát, majd kilenc évvel később másodszor is, amikor is emlékezetes rájátszásban győzte le Padraig Harringtont. Rajta kívül két győzelemmel hatan is büszkélkedhetnek, de csupán egyetlen játékosnak, az ausztrál Terry Gale-nek sikerült háromszor is a legjobbnak bizonyulnia még a nyolcvanas években.