Legalábbis ezt állítja Gonzalo Fernandez-Castano, akivel Tiger a ma kezdődő WGC-Accenture Match Play Championship első fordulójában fog játszani közép-európai idő szerint este fél hétkor kezdődően. A múltban alaposan pórul jártak azok a játékosok, akik hasonló kijelentéseket tettek, ám Woods az elmúlt két évben korántsem olyan félelmetes ellenfél, mint korábban volt, tavaly például óriási meglepetésre már az első körben búcsúzott a versenytől. 

„Azt hiszem, verhető. Persze ehhez nagyon jól kell játszanom.” – nyilatkozta Gonzalo Fernandez-Castano a WGC –Accenture Match Play Championship előestéjén első fordulós ellenfeléről, Tiger Woodsról. Fernandez-Castano először játszik a világbajnoki versenyen, de a European Touron, amelyen 2005-ben az év újonca volt, már öt alkalommal tudott győzni, legutoljára tavaly novemberben a Barclays Singapore Openen. 

A korábbi években egy-egy hasonló nyilatkozat után Tiger súlyosan büntette az ellenfeleit, a leghíresebb eset 2006-ban történt, amikor Stephen Ames ellen ugyanezen a versenyen 9 és 8 arányban győzött, miután a kanadai azt mondta, bármi megtörténhet, figyelembe véve hova üti a labdákat Woods – ez a 9 és 8 máig a legsimább eredmény a bajnokság történetében. (Csak a pontosítás kedvéért: Tiger 9 szakasszal többet nyert meg addig, mint ellenfele, és már csak 8 szakasz lett volna hátra, ami akkor sem lett volna elég még az egyenlítésre sem, ha esetleg mind a nyolcat Ames nyerte volna meg. Ilyenkor már nincs miért tovább játszani…) 

Tiger elmondta, hogy régebben motiválóan hatottak rá az ilyen nyilatkozatok, de ma már nem nagyon foglalkozik velük; azért frappáns volt a válasza: „Pontosan ugyanazt érzem, mint ő, szerintem ő is verhető.” 

Ha nem is a spanyol nyilatkozata miatt, de az biztos, hogy Tigerben óriási bizonyítási vágy él, hiszen Tour-versenyt nem nyert 2009 ősze óta, pedig idén is közel állt hozzá első két megmérettetésén. Ráadásul Woods az Accenture Match Play Championship történetének legsikeresebb játékosa: négyszer jutott döntőbe, és ebből háromszor győzni is tudott. Bár sosem játszott még ilyen alacsony kiemelési számmal a versenyen, természetesen nem lenne meglepetés, ha idén is sokáig menetelne. 

Tiger mellett az első napon a legnagyobb érdeklődésre a négy első kiemelt, vagyis a világranglista első négy helyezettje számíthat, akik közül a legnevesebb ellenfél Luke Donaldnak jutott Ernie Els személyében. A háromszoros major bajnok dél-afrikai ezen a versenyen ugyan nem szokott kiemelkedően szerepelni, de a World Match Play Championshipet rekordot jelentő hét alkalommal nyerte meg, Donald pedig nagyon visszafogottan kezdte az évet. 

Lee Westwood, aki sosem jutott még túl itt a második fordulón, Nicolas Colsaerts ellen játszik ma, akit egyáltalán nem lesz egyszerű legyőzni, hiszen a Ritz-Carlton Golf Club pályája kedvez a hatalmas drive-okat ütő belgának. Westwood elmondta, hogy sikertelenségének oka a lassú kezdése, ami egy stroke play versenyen nem probléma, de match play-ben végzetes szokott lenni. 

Rory McIlroy a dél-afrikai George Coetzee ellen kezd, aki ugyan csupán Paul Casey visszalépése miatt került a mezőnybe, de ettől még veszélyes ellenfél, kiváló formában játszik ugyanis az utóbbi hónapokban. Martin Kaymer sem veheti félvállról első körös ellenfelét, az ausztrál Greg Chalmerst, aki tavaly év végén a három nagy ausztrál profi bajnokságból kettőt is megnyert, az Ausztrál Opent ráadásul Tiger Woods előtt. 

Az Accenture Match Play Championship első fordulóját méltán nevezik a golfszezon egyik legjobb napjának, hiszen a 32 mérkőzés többsége szinte megtippelhetetlen, és mindig tele van izgalmakkal, érdekességekkel. 

Újságírópárbaj 

Mivel múlt héten Cservák László jelöltje, Kevin Na a cutba jutottak közül az utolsó helyen végzett, így K. J. Choinak köszönhetően Király Levente javított valamelyest helyzetén, de még mindig hátrányban van összesítésben. Rossz hír újságíróink számára, hiába ismert a tábla, match play-ben sem könnyebb megtippelni a győztes személyét, sőt… 

Király Levente: Az egyik kedvenc versenyem az Accenture Match Play Championship, de az egyik legnehezebben megtippelhető is, rendre előfordul, hogy az első fordulóban kiesnek olyan játékosok, akiktől sokat várok. Gondolkodtam rajta, hogy McIlroy, Woods, esetleg a mindig megbízható Matt Kuchar mellett tegyem le a voksomat, végül mégis Luke Donald mellett döntöttem. Bár nem várható, hogy a világelső megismétli tavalyi félelmetes menetelését, pláne, hogy egyelőre nincs is nagy formában, de Donald olyan kiváló match play játékos, és szerintem az ága sem olyan rettenetesen nehéz, hogy így is jó esélyt látok a legjobb négy közé jutására, ami már talán pontot érhet. 

Cservák László: Először is önkritikát kell gyakorolnom múlt heti jelölésem miatt, talán hárompontos előnyöm volt az oka, hogy engedtem a csábításnak, és meglepetésre játszottam, hááát…nem jött be. Ezen a héten komoly csapdába kerültem. Elkezdtem tippelgetni az egyes párharcok továbbjutóira, és oda jutottam, hogy a legjobb négy között szerintem Rory McIlroy Dustin Johnson párharc lesz, utóbbi győzelmével, Tiger Woods pedig Bill Haas-szal kerül szembe, és Woods nyer. A végső győztesnek (ismétlem, a meccsek várható nyerteseit alapul véve) Dustin Johnsont vártam volna, de mivel őt jelöltem két héttel ezelőtt, most mégsem tippelhetek rá. Marad Tiger Woods, akinek a visszatéréséhez eddig is szurkoltam, most még inkább szeretném, hogy tettekkel is bizonyítsa, ismét képes a győzelemre. 

Jelenlegi állás: Cservák László – Király Levente 4-2 

Felhasznált játékosok (A szabályok értelmében egy játékost az év folyamán csak egyszer lehet jelölni.): 

Király Levente: Zach Johnson, Brandt Snedeker, Nick Watney, Rickie Fowler, Geoff Ogilvy, K. J. Choi
Cservák László:Webb Simpson, Martin Laird, Bubba Watson, Mark Wilson, Dustin Johnson, Kevin Na

Noha a golfsport hőskorában a match play volt az uralkodó játékforma, ez a huszadik század második felére végérvényesen megváltozott, és manapság már nagyon ritkán rendeznek egyéni match play versenyeket a legmagasabb szinten. Örömteli színfolt viszont a versenynaptárban a 8,5 millió dollár összdíjazású WGC-Accenture Match Play Championship, amelyen a világ 64 legjobb játékosa vesz részt.

Mint az idény első világbajnoki versenyének, különös jelentőséget biztosít az arizonai Dove Mountainban található Ritz Carlton Golf Clubban megrendezésre kerülő tornának, hogy itt csapnak össze idén először a European Tour, illetve a PGA Tour sztárjai. Van ugyan két nagy hiányzó Phil Mickelson és Paul Casey személyében (előbbi családi okok, utóbbi sérülés miatt hagyja ki az eseményt), de a mezőny természetesen így is pokoli erős.

A 64 versenyzőt négy ágra osztották, amelyeket korábbi legendás golfozókról neveztek el. A címvédő, Luke Donald a Bobby Jones-ág első kiemeltje, egyben legnagyobb esélyese, annak ellenére, hogy a világelső idei első két versenyén feledhető teljesítményt nyújtott. Donald első ellenfele Ernie Els lesz, aki ugyan jócskán túl van már karrierje csúcsán, ettől függetlenül kétségkívül ez lesz az első forduló egyik slágermeccse. Ezen az ágon van Dustin Johnson, Jim Furyk, Kyle Stanley és Thomas Björn is, aki tavaly Tiger Woodsot győzte le itt az első körben.

A Gary Playerről elnevezett ág első kiemeltje Rory McIlroy, aki természetesen ugyancsak a favoritok egyike, ám nem lesz könnyű innen elődöntőbe verekednie magát. Bár az első két körben nehéz elképzelni, hogy kiessen, de utána már olyan ellenfelek következhetnek, mint Sergio Garcia, Keegan Bradley, Geoff Ogilvy, Jason Day, Charl Schwartzel vagy Ian Poulter, aki két éve megnyerte ezt a versenyt, és az egyik legjobb match play játékosnak számít a világon. Ezen az ágon két nagyon izgalmas párosítást is találunk az első fordulóban: a Bradley-Ogilvy meccset, valamint a két spanyol klasszis, Sergio Garcia és Miguel Angel Jimenez összecsapását.

A Ben Hogan-ág tűnik talán a legkönnyebbnek, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne tele ez is jobbnál jobb játékosokkal. A tavalyi döntős, Martin Kaymer az első kiemelt, és a német sztárt olyan játékosok próbálják majd megakadályozni az elődöntőbe jutásban, mint Matt Kuchar és Bubba Watson, akik egyaránt elődöntősök voltak tavaly, a verseny egyik korábbi győztese, Steve Stricker, valamint Graeme McDowell, az észak-ír Ryder Kupa-hős. Az első forduló két legérdekesebb meccse talán David Toms és Rickie Fowler, valamint Louis Oosthuizen és Aaron Baddeley találkozója lehet.

Abban nagyjából egyetértenek a szakértők, hogy a tábla legkiegyensúlyozottabb negyede a Sam Snead-ág, de abban már erősen megoszlanak a vélemények, hogy innen ki juthat majd az elődöntőbe. Lee Westwood az első kiemelt, de az angol sztárnak nincsenek jó eredményei a versenyről, ráadásul Tiger Woods, Nick Watney, Webb Simpson, Bill Haas és Justin Rose is ezen az ágon található. Közülük talán Simpsonnak lesz a legnehezebb dolga az első körben, hiszen ő az olasz tinisztár, Matteo Manassero ellen játszik majd, de a Watney-Darren Clarke meccs is érdekesnek ígérkezik.

Mikor közelítettek a green felé, látták, hogy egy kutya arrébb vitte a labdát.

Hívták a fő bírót, John Paramourt, aki visszakerestette a tv-operatőrrel a labda eredeti helyét, ahol a dán versenyzőnek ejtenie kellett.

A labda visszakerült eredeti helyére, folytatódhatott a játék.

Az első két napon sem volt egyszerű dolguk a versenyzőknek a Northern Trust Openen, de a hétvégén még nehezebbnek bizonyult jó eredményeket elérni a Los Angeles-i Riviera Country Club legendás pályáján, amit mutat, hogy Phil Mickelson annak ellenére is megőrizte első helyét a harmadik fordulóban, hogy csak egy ütéssel jutott par alá szombaton. Aznap Keegan Bradley nevéhez fűződött a legjobb eredmény, aki 66-ot játszott, így holtverseny alakult ki az élen három nap után közte és Mickelson között, de mögöttük is nagyon szoros volt az élboly.

Bill Haas került ki győztesen a vasárnapi thrillerből

Az utolsó forduló nagy kérdése az volt, hogy az élmezőnyben kinek sikerül előrukkolnia egy nagy körrel, ám a nehéz pálya a kemény greenjeivel és a bonyolult pin pozíciók kifogtak a versenyzőkön. Egyedül Sergio Garcia nyújtott kiemelkedő teljesítményt vasárnap, a spanyol sztár, aki a 49. helyen kezdte a napot, 64-et ütött, ráadásul a második kilencen két három méteren belüli par puttot is kihagyott – igaz, több tíz méter feletti gurítása is beesett korábban –, és így is csak két ütéssel maradt el végül a győztes eredménytől.

Mickelson jól kezdett, az első öt lyukon két birdiet is ütött, ezzel -9-re javított, és ekkor úgy tűnt, kézben tartja a versenyt, hisz két ütés előnyre tett szert. A 8-ason és a 9-esen azonban már a kezdő ütésétől kezdve pozíción kívül volt és egyik alkalommal sem tudta menteni a part, ami miatt elvesztette vezető pozícióját, Bill Haas ugyanis a 10-esen már tegnapi harmadik birdiejét ütötte. Ráadásul Keegan Bradley, a tavalyi év legjobb újonca, is utolérte Mickelsont, de Jonathan Byrd, Jarrod Lyle és Dustin Johnson is jó pozícióban volt még ekkor.

A hátsó kilencen ők hárman végül kissé lemorzsolódtak, és végül hármas versenyfutássá alakult a verseny. Haas sem tudta sokáig őrizni vezető helyét, sőt, két egymást követő bogey-ja miatt mind Bradley, mind Mickelson megelőzte, amikor birdiezték a par ötös 11-est, de egyébként is kevés jó ütése volt Haasnak a hátsó kilencen (egész nap nyolc greent ütött csupán), viszont remekül mentette a parokat.

Haas hibáit nem tudta kihasználni az utolsó flightban játszó Mickelson és Bradley, sőt, ők maguk is megszenvedtek a pályával. Mickelson, aki 67 szakaszon át egyetlen greenen sem puttolt hármat, a 14-esen és a 15-ösön is elkövette ezt a hibát, míg Bradley a 13-ason és a 15-ösön ütött bogey-kat, így amikor Haas a par ötös 17-esen kettőből greenre jutott és két gurítással birdiet ért el, ismét egyedül állt az élre.

Az utolsó forduló összefoglalója

A 17-es természetesen Mickelson és Bradley számára is jó birdie esélyt jelentett, ám ezzel egyikük sem tudott élni – Mickelson hétméteres birdie puttja két centivel a lyuk előtt állt meg, de egyébként is jellemző volt a napjára, hogy nagyon nem ment neki a gurítás. Így aztán amikor a 18-ason nyolc méterről, ráadásul a green szegélyéről kellett beputtolnia a rájátszás kiharcolásához, kevesen hittek benne, hogy sikerülhet neki. De attól klasszis Mickelson, hogy a legfontosabb pillanatban helyén volt a szíve és nagy önbizalommal értékesítette a cseppet sem könnyű gurítást – a közben a range-en gyakorló Haas a hangrobbanásból tudhatta, hogy nem ért még véget a verseny.

Bradley sikeres birdiet puttja ”csak” öt méter hosszú volt a 18-ason, amelyen egész nap összesen nyolc birdiet láthatott a közönség, de az utolsó flightban kettőt is, így aztán hármas rájátszásra került sor, aminek első szakasza ismét a hosszú par négyes 18-as volt. A két huszonéves sztárjelölt itt alaposan, 20-30 méterrel ledrive-olta Mickelsont, ennek ellenére Haas közelítő ütése a greenig sem ment el, míg Mickelson a green közepére ütött, ahonnan könnyen hozta a part. Bradley volt a legközelebb a zászlóhoz a greenen, de gurítása nyomán a labdája ezúttal pár centivel elkerülte a lyukat.

Mivel Haas ismét mentette a part, a 10-esen folytatódhatott a rájátszás, ami a világ talán leghíresebb rövid par négyes szakasza. A mindössze 287 méteres pályán Mickelson hármas fával, Bradley pedig driverrel kezdett, de mindketten jobbra röviden hibázták el a greent – előbbi roughban, utóbbi bunkerben volt –, ahonnan szinte lehetetlen birdiet ütni.

Haas ennek ellenére sem használta ki a stratégiai opciót és ugyancsak driverrel kezdett, de legalább jobb helyre hibázott, a green bal oldalára. Innen azonban nem kockáztatott, csak a green közepét kereste második ütésével, ami jó döntésnek bizonyult, hiszen Mickelson és Bradley sem tudott greent ütni. A csattanó azonban csak ekkor következett, Haas ugyanis 15 méteres birdie puttját bravúrosan oldotta meg, és mivel Mickelson a bunkerből, Bradley pedig a fringe-ről nem tudott birdiet ütni, Haas sikerével ért véget a verseny.

„Olyan játékosokat legyőzni egy rájátszásban, mint Keegan és Phil, csodálatos érzés, ez olyasmi, amit sosem fogok elfelejteni” – mondta Haas, aki elismerte, hogy a győztes puttnál egy kis szerencséje is volt, hiszen alapvetően parra játszott ott. „Harminc ilyen puttból ötöt, ha begurítok talán. Arra gondoltam, hogy parral versenyben maradok, ha Phil beüti a bunkerből vagy Keegan a green mellől, akkor megérdemlik a győzelmet, de bogey-t semmiképp nem akartam ütni.”

Ez volt Bill Haas karrierjének negyedik győzelme a PGA Touron, ráadásul az utolsó kettőt rájátszásban nyerte – a tavalyi Tour Championshipen nem kevésbé emlékezetes módon győzött, miután szó szerint a vízből mentett part a playoffban. Haas a győzelemért járó közel 1,2 millió dollárnak köszönhetően a PGA Tour idei kereseti listáján a negyedik helyre jött fel, akárcsak a FedEx Kupa rangsorában, míg a világranglistán mától már a 12. helyen jegyzik, ami magasan karrierje legjobbja.

A Northern Trust Open végeredménye:

Bill Haas -7* (72, 68, 68, 69)
Phil Mickelson -7
Keegan Bradley -7
Sergio Garcia -5
Dustin Johnson -5
Jarrod Lyle -5
Jimmy Walker -5
Jonathan Byrd -4
J. B. Holmes -4
Bo Van Pelt -4

Az első nap után a spanyol Alejandro Canizares és a skót Peter Whiteford vezetett, mindketten 66-tal teljesítették a par 72-es pályát. A második nap nagyon jól sikerült a thaiföldi versenyzőknek, közülük hárman is az élbolyba kerültek: Prom Meesawat a második, Kiradech Aphibarnrat a harmadik, Chapchai Nirat a holtversenyes harmadik helyre jött föl, Whiteford pedig immár egyedül állt az élen.

Marcel Siem

A harmadik forduló után a dél-afrikai Jbe Kruger vette át a vezetést 205 ütéssel, megelőzve a francia jean-Baptiste Gonnet-t és a német Marcel Siem-et, akik eggyel lemaradva követték. Itt lett volna a helye Whitefordnak is, őt azonban szombat este kizárták a játékból. Ismét a „sasszemű” nézők avatkoztak közbe: megállapították, hogy a 18-as szakaszon a skót labdája már a becélzás után elmozdult, és mivel ezt a játékos nem jelezte, rossz score-ral adta le kártyáját.

Jbe Kruger

Az új szabály vasárnap is befolyásolta a verseny kimenetelét, bár csak egy büntetőütéssel. Marcel Siem ott loholt közvetlenül Kruger nyomában, amikor az ő labdája is elmozdult, bár ezt a tévés visszajátszásnál sem lehetett egyértelműen megállapítani. Ezzel a dél-afrikai előnye megnyugtatóan nőtt, és bár 45 hibátlan szakasz után a 17-esen ő is bogey-t vétett, 274-gyel ő nyerte a versenyt a 276-tal zárt Siem, valamint a spanyol Jorge Campillo előtt.

Ez volt a 25 éves dél-afrikai fiú első győzelme a Tour-on, amelyet 38. föllépésén ért el, és általa a világranglista 159. helyéről a 110.-re jött föl. Jól áll a dél-afrikai golfsport, hiszen idén Branden Grace személyében már kétszeres győztes is képviselte színeiket, összességében pedig a 31. dél-afrikai golfozó, aki a sorozatban diadalmaskodni tudott.

Saját bevallása szerint óriási nyomás alatt készült az idei szezonra Yani Tseng, aki tavaly elképesztő fölénnyel dominálta a női golfot – csak emlékeztetőül, Tseng 2011-ben tizenkét versenyt nyert világszerte, ebből hetet az LPGA Touron, közte két major bajnokságot –, aminek megismétlése embert próbáló feladatnak ígérkezik.

Idén sem kellett sokat várni Yani Tseng első győzelmére

Hogy milyen magasak az elvárások Tsenggel szemben, azt jelzi, hogy az LPGA Tour szezonnyitó versenyén, a Női Ausztrál Openen elért nyolcadik helye csalódást okozott, ráadásul a Honda LPGA Thailand versenyt is rosszul kezdte a világelső, aki csütörtökön 73-at játszott, amivel csak a középmezőnyben tanyázott. Pénteken és szombaton azonban újra a tavalyi Tsenget láthattuk a pályán, két 65-ös körrel – a harmadik fordulóban ráadásul bogey-t sem ütött – a második helyre zárkózott fel, egyetlen ütéssel Ai Miyazato mögé.

A mai, utolsó körben Tseng ott folytatta, ahol tegnap abbahagyta: rögtön a par ötös 1. lyukon eagle-t ütött, amivel utolérte Miyazatót, majd a 3-ason egy birdie már a tajvani világelső vezetését jelentette. Tseng az első kilencen további két birdievel erősítette meg első helyét, és mivel Miyazato három-három birdievel és bogey-val paron állt, a második helyet is elvesztette a japán klasszis.

Egy másik korábbi világelső, Jiyai Shin két ütés hátrányban kezdte az utolsó fordulót, de vasárnap gyorsan zárkózott fel, az első tíz szakaszon négy birdiet ütött, amivel egyetlen ütésre megközelítette Tsenget, aki ugyanitt ütötte mai első bogey-ját. Tseng a hátsó kilencen őrizte minimális előnyét, de a hajrában komoly támadásokat intézett ellene két nagy riválisa.

Miyazato a 15. lyukon elért birdievel -16-ra javított, ahol Shin is állt, a par négyes 17-esen pedig ő és Shin is újabb birdiet jegyzett, ám Tseng állta a sarat, neki is csak három ütésre volt szüksége az utolsóelőtti lyukon, így a par ötös 18-asra megőrizte egyetlen ütés előnyét. A befejező szakaszon Shin part játszott, de Miyazato remek közelítő ütéssel nagy nyomást helyezett Tsengre, aki azonban 95 méterről kis híján egyből lyukba ütött, ám a könnyű birdie is az ő győzelmét eredményezte.

Tseng, aki 225 ezer dollárt keresett győzelmével, karrierje 13. sikerét aratta az LPGA Touron, ráadásul pályafutása során másodszor tudta megvédeni egy címét – tavaly a Női British Openen ismételte meg 2010-es győzelmét.

A Honda LPGA Thailand 2012 végeredménye:

Yani Tseng -19 (73, 65, 65, 66)
Ai Miyazato -18
Jiyai Shin -17
Amy Yang -14
Amanda Blumenherst -10
Shanshan Feng -10
Jimin Kang -10
Stacy Lewis -10
Jenny Shin -9
Karrie Webb -9

Nem volt szerencséjük azoknak, akik csütörtökön a reggeli flightokba kerültek beosztásra a 6,6 millió dollár összdíjazású Northern Trust Openen, akkor volt ugyanis a legrosszabb az időjárás: helyenként 50-60 km/h-s széllökések zavarták a játékot, így nem csoda, hogy alig-alig jutott néhány játékos par alá a Riviera Country Club egyébként is nehéz pályáján. Délutánra javultak a körülmények, és ezt ki is használta a mezőny szerencsésebb fele: az első forduló élbolyában csupa olyan versenyzőt találhattunk, akik ekkor játszottak.

A második forduló összefoglalója

Phil Mickelson, aki múlt vasárnap az utóbbi évek legjobb befejező körét produkálva aratott győzelmet Pebble Beach-en, átmentette kiváló formáját, és 66-ot ütve rögtön az első napon az élre állt. Mickelson csütörtökön nagyon jól ütötte a labdát, kevés greent hibázott, csupán egy bogey-t ütött, miközben birdie lehetőségeit is nagy hatékonysággal használta ki.

Pénteken korántsem ment neki ennyire a játék Mickelsonnak, sokszor kellett küzdenie a parért, de több hosszú par puttot is értékesített, sőt, a 16-oson bechippelt birdie-ért, majd a 8-ason a fairway-ről ütött eagle-t, így három bogey ellenére is 70-et játszott a par 71-es pályán. „Volt néhány ütésem, amikor a szerencse is mellém állt, nem játszottam a legjobbamat, mégis sikerült jó eredményt elérnem” – értékelt Mickelson. „A legfontosabb, hogy ott vagyok a győzelemre esélyesek között a hétvége előtt, ez volt a célom ezen a két napon. De tudom, hogy jó score-okra van szükségem a következő két napon is, mert ezek benne vannak a pályában.”

A második helyen, egyetlen ütés hátrányban, Pat Perez áll, aki az egész verseny eddigi legjobbját játszotta tegnap bogey-mentes 65-tel – Jarrod Lyle ugyancsak ennyit teljesített pénteken, az ausztrál ezzel a holtversenyes harmadik helyre jött fel, amin többek között Matt Kuchar társaságában osztozik. A legjobb tízben van egy másik nagy név, Bubba Watson is, de jó pozícióban várhatja a folytatást Justin Rose, Keegan Bradley, Retief Goosen és K. J. Choi is.

Ha Mickelson formája kitart a verseny végéig, nehéz lesz őt legyőzni, de alapvetően teljesen megjósolhatatlan, mi történik a hétvégén, hiszen nagyon sűrű a mezőny, és az elmúlt három héten láthattuk, hogy hat-hét ütés előny sem biztosíték a győzelemre. Márpedig hat ütésen belül majdnem negyvenen vannak, köztük a világelső, Luke Donald, a címvédő, Aaron Baddeley, Jim Furyk, Kyle Stanley, Hunter Mahan és Dustin Johnson.

Bár a sötétedés miatt nem tudta pénteken mindenki befejezni a második fordulót, nagyon valószínű, hogy a cutba jutás határa +3-as eredmény lesz, ami ugyancsak jelzi, hogy nincs könnyű dolguk a versenyzőknek. Az pedig már biztos, hogy olyan remek játékosok számára ért véget a verseny 36 szakasz után, mint Geoff Ogilvy, Camilo Villegas, Martin Laird, Rory Sabbatini és Kyung-tae Kim.

Az élmezőny állása a 2. forduló után:

Phil Mickelson -6
Pat Perez -5
Jonathan Byrd -4
Jarrod Lyle -4
Matt Kuchar -4
Carl Petterson -4
Jimmy Walker -4
Mark Leishman -3
Spencer Levin -3
Bubba Watson -3

A Northern Trust Open (a korábbi Los Angeles Open) az egyik legnagyobb múltú torna a PGA Touron, hiszen 1926 óta egyetlen kivétellel minden évben megrendezték, ráadásul 1973 óta Los Angeles legjobb és leghíresebb pályája, a Riviera Country Club ad otthont az eseménynek, ahol több major bajnokságot is rendeztek már.

Bár az elmúlt néhány évben nem mindig vonzott kimondottan erős mezőnyt a verseny, az idei felhozatal nagyon is méltó a dicső múlthoz: a világranglista első tíz helyezettje közül négyen is ott vannak az indulók között, ráadásul a világelső, Luke Donald most versenyez idén először Amerikában. Dustin Johnson, Jason Day és Adam Scott mellett feltétlenül a legnagyobb esélyesek között kell említeni Phil Mickelsont is, aki múlt vasárnap elképesztő játékkal győzött Pebble Beach-en.

A nagy nevek sora korántsem ér véget vele, hiszen Sergio Garcia, Hunter Mahan, Matt Kuchar, Keegan Bradley, Justin Rose, K. J. Choi, Brandt Snedeker, Bill Haas, Bubba Watson, Rickie Fowler, Padraig Harrington, Retief Goosen és Ernie Els is játszik a héten, de nem szabad megfeledkezni a címvédőről, Aaron Baddeley-ről sem, aki idén jó formában kezdte a szezont.

Az idei nagy felfedezett, Kyle Stanley, aki mellesleg egyelőre vezeti a FedEx Kupa alapszakaszát, illetve a PGA Tour kereseti listáját is, egy hét pihenő után ismét ütőt ragad, és ugyancsak kíváncsian várhatjuk, mire lesz képes ebben az erős mezőnyben a világ első és második számú amatőr golfozója, két amerikai tinédzser, Patrick Cantlay, valamint Jordan Spieth.

Újságírópárbaj

A múlt héten ismét Cservák László bizonyult jobbnak, ráadásul a választottja, Dustin Johnson a holtversenyes ötödik helyen végzett, míg Király Levente jelöltje, Geoff Ogilvy az utolsó kört alaposan elszúrta, így ezúttal sima volt a párbaj. Lássuk az e heti tippeket!

Cservák László: Annak ellenére, hogy az elmúlt években olyan játékosoknak, akik itt kezdték az idényt, nem jutott sok dicsőség, a szakemberek érdekes módon most leginkább Adam Scott-tól várják a győzelmet, de egyik kedvencemet, Luke Donaldot is esélyesnek tartják. Mickelson fantasztikus játéka folytatódhat a héten is, akkor nem lesz ellenfele, de Rory Sabbatini is araszol előre jó formáját közelítve. Pillanatnyi előnyöm birtokában merész tippre szánom el magam, de el tudom képzelni Kevin Na diadalát, ezért ő lett a heti kiválasztottam. Kevin az elmúlt két héten is top 5-ös helyekre ért oda, és ráadásul kedveli a Riviera nehéz pályáját. Hajrá Kevin!

Király Levente: Szokás szerint a bőség zavarával küzdök, és bár logikusnak tűnne Mickelsont választani, félek, hogy egy olyan teljesítmény után, mint a múlt heti, óhatatlan a visszaesés, míg azok, akik most játszanak idén először a PGA Touron, mindig kicsit bizonytalan választások, bármilyen nagyszerű játékosok is. Végül úgy döntöttem, hogy Na ellen egy ugyancsak ázsiai származású játékost küldök, de nála remélhetőleg jobbat K. J. Choi személyében. Choi egy nagyon megbízható veterán, akinek kimondottan fekszik Riviera, hiszen az elmúlt négy évben háromszor is a legjobb tíz között végzett.

Jelenlegi állás: Cservák László – Király Levente 4-1

Felhasznált játékosok (A szabályok értelmében egy játékost az év folyamán csak egyszer lehet jelölni.):

Király Levente: Zach Johnson, Brandt Snedeker, Nick Watney, Rickie Fowler, Geoff Ogilvy
Cservák László:Webb Simpson, Martin Laird, Bubba Watson, Mark Wilson, Dustin Johnson

Utoljára másfél éve fordult elő, hogy Tiger Woods három egymást követő héten is versenyzett – a 2010-es FedEx Kupa rájátszásában –, így meglepetést okozott a szupersztár tegnap esti közleménye, mely szerint a jövő héttől kezdődően három egymást követő versenyen is pályára lép. Azt persze biztosra lehetett venni, hogy el fog indulni a két világbajnoki versenyen: a WGC-Accenture Match Play Championshipen és a WGC-Cadillac Championshipen, ám a Honda Classicon egyetlen egyszer vett részt korábban, még 17 évesen, amatőrként.

„Nagyszerű dolgokat hallottam a Honda Classicról, és most, hogy ide költöztem, játszani akarok rajta, amikor csak lehetséges. Jack [Nicklaus] részvétele a verseny szervezésében, és az, hogy a helyi közösség mennyit profitál az eseményből, ugyancsak fontos szerepet játszottak a döntésemben.” – mondta Woods, akinek Jupiter Island-i otthona mindössze húsz percre van a PGA National pályától, ahol a Honda Classicot rendezik.

„Békében vagyok azzal, ahol tartok. Szükségem volt néhány változtatásra, és ezek időbe teltek, de most már kezdem látni az eredményeit, ami remek dolog. Az utolsó négy versenyemen kimondottan jól játszottam, erre lehet építeni, és remélhetőleg a kemény munka hamarosan győzelmet is fog eredményezni számomra.” – tette hozzá Tiger, akinek a tavalyi Ausztrál Open óta valóban minden versenyen győzelmi esélyei voltak, ahol játszott, igaz, nyerni csak a meghívásos Chevron World Challenge-en sikerült neki.

Bár a játéka egyre jobb, az is tény azonban, hogy Woods idei első két versenyén az utolsó fordulóban játszott a legrosszabbul, amihez nagyon nem lehet hozzászokva. Mindenesetre a két világbajnoki versenyen parádés mutatókkal rendelkezik – az Accenture Match Play Championshipen négy alkalommal játszott döntőt és ebből hármat meg is nyert, míg a Cadillac Championshipen hatszor diadalmaskodott már korábban.

A világbajnoki versenyek közé, vagyis a World Golf Championships sorozatba tartozó Accenture Match Play Championship a nemzetközi golfszezon egyik legérdekesebb eseménye, hiszen azon a világranglista 64 legjobb játékosa egyenes kieséses match play formátumban küzd a győzelemért. Bár a versenyt csak jövő héten rendezik az arizonai Dove Mountainban, a mezőny már most kialakult, ugyanis ebben a hétfőn kiadott világranglista az iránymutató, új játékosok már csak visszalépés esetén kerülhetnek az exkluzív mezőnybe.

Egy nagy sztár biztosan hiányozni fog a versenyről: Phil Mickelson már korábban bejelentette, hogy a jövő hetet a családjával tölti, ezért a jelenlegi 65. helyezett, Ernie Els is csatlakozhat a mezőnyhöz. Mivel Paul Casey még mindig nem tért vissza decemberi snowboardbalesete után, könnyen lehet, hogy ő is kihagyja az eseményt, aminek a dél-afrikai George Coetzee lenne a kedvezményezettje.

Több visszalépés nem várható, így egészen biztos, hogy olyan kiváló játékosok nélkül rendezik majd a WGC-Accenture Match Play Championshipet, mint Padraig Harrington, Edoardo Molinari, Lucas Glover, Vijay Singh vagy Rory Sabbatini.

Noha a mezőny az e heti világranglista alapján alakult ki, a kiemeléseket majd csak a jövő heti után végzik el, tehát a héten még jelentősen módosulhatnak a párosítások. Tiger Woods a jelenlegi állás alapján például Retief Goosen ellen játszana, akivel 1-1-re áll match play-ben, de a kétszeres US Open-bajnok a héten még javíthat világranglistás helyezésén a Northern Trust Openen.

 
Ha valaki esetleg nem látta volna, a filmet itt is megtekintheti:

Nem az utolsó flightban játszottak ugyan, de egyértelműen Tiger Woods és Phil Mickelson kettősére volt kíváncsi mindenki az AT&T Pebble Beach National Pro-Am verseny utolsó fordulójában, hiszen ritkán adatik meg, hogy az elmúlt tizenöt év két legnagyobb golfozója egy párban játsszon az utolsó körben, ráadásul úgy, hogy mindketten esélyesek a győzelemre.

Ilyen üldözőkkel a háta mögött – a pályán az orra előtt – talán nem is csoda, hogy drámaian kezdődött az utolsó nap az éllovas, Charlie Wi számára, hiszen két jó ütés után négyet puttolt az első greenen az egyébként kiváló puttoló hírében álló koreai, aki nem sokkal később a vezetést is elveszítette. Ahogy az várható volt, Ken Duke, aki az utolsó fordulót a második helyen kezdte, ugyancsak korán visszacsúszott, így „meg volt ágyazva” egy Woods-Mickelson csatának.

Ez a csata azonban elmaradt, pontosabban Mickelson olyan csapásokat vitt be, amelyekből Tiger nem tudott felállni, sőt, azok után, hogy több mint tíz éven át ő „terrorizálta” az ellenfeleket vasárnaponként, talán karrierje során először az áldozati bárány szerepében tűnt fel, akinek játéka szétesett a nyomás alatt.

Mickelson Tigerrel szembeni két ütés hátrányát már a negyedik szakaszon ledolgozta két birdievel, majd amikor a par hármas 5-ösön egy csodálatosa mozdulattal egy méteren belülre ütötte labdáját, már nála volt az előny – sőt, ezzel állt az élre holtversenyben Wivel és Kevin Streelmannal, aki elképesztően játszott az első kilencen. Ezt követően a par ötös 6. lyukon Tiger is megcsinálta tegnapi első birdiejét, de így is nőtt a hátránya Mickelsonnal szemben, aki két remek ütés után hat méterről begurított eagle-ért és ezzel egyedül ugrott az első helyre.

Az utolsó forduló összefoglalója

Mégis csak ezután kezdődtek Woods igazi problémái, amelyek elsősorban a greeneken mutatkoztak meg. Az óceánra néző, rövid par hármas 7-esen sokkoló módon egy félméteres gurítása fordult ki a lyukból, és a 8-ason is egy méterről hibázott par puttot. Ezek után nem meglepő, hogy Tiger önbizalma léket kapott, ami a 9-esen egy újabb bogey-t eredményezett, miután nem sikerült mentenie a green melletti bunkerből.

Mivel Mickelson ebben a periódusban sorra ütötte a parokat, kettejük között öt ütésre nőtt a különbség. Lefty első igazán rázós pillanata a hosszú par hármas 12-esen következett be, ahol jó harminc méterrel elhibázta a greent, ami után tízméteres par putt-tal nézett szembe, ráadásul Tiger épp előtte villantotta meg zsenialitását, amikor a bunkerből lyukba ütve ért el birdiet. Semmi sem zökkentette ki azonban Mickelsont, akinek hosszú gurítása szinte magától értetődő módon talált utat a lyukba.

A valószínűtlen mentésen felbuzdulva Mickelson a 13-ason gyönyörű ütéssel újabb birdiet jegyzett, az egész PGA Tour egyik legnehezebb par ötös szakaszán, a 14-esen pedig harmadikra agresszívan támadta a zászló, majd ismét elsüllyesztett egy birdie puttot. Ekkor már nagyon magabiztosan vezetett Mickelson, hiszen Streelman a hajrában alaposan visszaesett, és bár Ricky Barnes és Aaron Baddeley is jól finiselt, rá nem lehettek veszélyesek.

Eközben Tiger kálváriája tovább folytatódott: a 14-esen chippet hibázott, a 15-ösön pedig ismét egy rövid par puttját dobta ki a lyuk, míg Mickelson ez utóbbin tizenkét méteres par puttot értékesített, bizonyítván, hogy ezen a napon neki minden sikerül.

A pocsék kezdése ellenére végül mégis Charlie Wi lett Mickelson legnagyobb ellenfele, hisz a koreai három birdievel zárt, de igazán nagy nyomást nem tudott az amerikai sztárra helyezni, aki a par ötös 18-ason biztonsági játékkal, két négyes vas után wedge-dzsel támadva a greent még egy remek birdiet ütött – miközben Tiger ezen a greenen is hármat puttolt -, és összességében vasárnap 64-et játszva, két ütés előnnyel megnyerte a versenyt.

„Inspirál, ha Tigerrel játszhatok, úgy érzem, kihozza belőlem a legjobbat.” – mondta Mickelson, aki karrierje első felében ugyan rendre kikapott Woodstól, amikor egy flightban játszottak, ám az utolsó öt alkalommal ő bizonyult jobbnak, tegnap pedig, kimondani is sok, tizenegy ütést vert Tigerre (és ha „lefordítjuk” match playre az utolsó fordulót, akkor 7 és 5 arányban győzött volna Mickelson).

Mickelson tegnapi győzelme több szempontból is nagyon fontos volt, hiszen eloszlatta a játékával kapcsolatos egyre gyülekező kétségeket – amik joggal merültek fel az utóbbi hónapok gyengébb teljesítménye után –, másrészt ez volt karrierje 40. tornagyőzelme a PGA Touron, amivel az örökranglistán a 9. helyre jött fel. (Összehasonlításként: Tiger 71 sikernél jár, míg a listát Sam Snead vezeti 82 győzelemmel.)

Mickelson a jubileumi győzelmének köszönhetően 1,15 millió dollárral gazdagodott, a FedEx Kupában feljött az ötödik helyre, a világranglistán pedig ismét a top 10 közelébe férkőzött, mától a 11. helyen jegyzik.

Az AT&T Pebble Beach National Pro-Am végeredménye:

Phil Mickelson -17 (70, 65, 70, 64)
Charlie Wi -15
Ricky Barnes -13
Aaron Baddeley -12
Dustin Johnson -11
Kevin Na -11
Ken Duke -10
Padraig Harrington -10

Szombat estére Lee Westwood vette át a vezetést, 201 ütése eggyel volt jobb, mint Stephen Gallacher, Marcel Siem és Rafael Cabrera-Bello 202-je, de még a 203-mal állt Rory McIlroy, Martin Kaymer, Scott Jamieson és Joel Sjöholm is reménykedhetett még a győzelemben.

Vasárnap Lee Westwood nevéhez méltóan jól ütötte a labdát, gurításait azonban nem kísérte szerencse. Ennek ellenére féltávnál még őrizte előnyét (-16), továbbra is eggyel vezetett, immár Cabrera-Bello (-15) és Siem (-15) előtt. A kiegyensúlyozott meccsre jellemző, hogy ezután két birdie is elég volt a spanyolnak, hogy egyenlítsen, majd átvegye a vezetést. Tizenhéttel a par alatt hárman álltak közel egy órán keresztül, amiből ismét Cabrera-Bello tudott újítani: a 17-esen szép birdie-vel tette mínusz 18-ra a lécet, és még hátra volt az élboly tagjainak a kecsegtető par 5-ös utolsó lyuk. Mindnyájuknak megvolt az esélye a javításra, de a birdie-puttok nem sikerültek. Megdöbbentő volt látni, hogy Westwood több gurítása, még az utolsó két szakaszon is, immár utolsó esélyként is rövid lett! Így megmaradt Cabrera-Bello előnye, egy ütés előnnyel megnyerte a versenyt Lee Westwood és Stephen Gallacher előtt. Ez volt a 27 éves fiatalember második győzelme, előzőleg az Austrian Open serlegét vihette haza 2009-ben.

„Nagyon boldog és büszke vagyok, hogy a nevem ugyanarra a serlegre kerül rá, amelyen előzőleg Seve Ballesteros, Miguel-Angel Jimenez, Jose-Maria Olazabal, és jó barátom, Alvaro Quiros is szerepel. Úgy érzem, a golf történelem részévé váltam ezáltal.” – mondta elragadtatottan. –„ Lee Westwoodot nagyra értékelem, de Rory McIlroy, Martin Kaymer, és a többiek is, akiket legyőztem, nagyon jó játékosok. Megérte a sok gyakorlás, sok ajtó nyílik most ki előttem.”

18 évesen aratta élete első profi győzelmét Jessica Korda

Bár a Ladies European Tour idénynyitóján már túl vagyunk, mégis azt mondhatjuk, hogy ISPS Handa Női Australian Open volt az idei első igazán jelentős profi női golfverseny, hiszen ez nemcsak a LET, hanem az LPGA Tour menetrendjének is része, és mint ilyen, a világ szinte teljes élmezőnye elindult rajta. A versenynek ráadásul ugyanaz a Royal Melbourne Golf Club adott otthont, amelyen novemberben a férfiak Presidents Kupáját rendeztek, és ami bizony meglehetősen nehéznek bizonyult a hölgyeknek.

Jellemző, hogy a két forduló utáni cutot +7-nél határozták meg, és így is olyan neves játékosok estek ki, mint Laura Davies, Christina Kim, Sophie Gustafson, Diana Luna és Christel Boeljon, aki múlt héten megnyerte az Ausztrál Női Masters-t. Ekkor még a koreai US Open-bajnoknő, So Yeon Ryu állt az élen, ám a szeles harmadik körben 76-ot ütött a par 73-as pályán, amit kihasználva Jessica Korda vette át a vezetést az utolsó forduló előtt.

A 19. születésnapját két hét múlva ünneplő Korda másodéves az LPGA Touron, és bár amatőrként a világ legjobbjai között volt, újonc évében a profik között nem sok sikerélmény jutott neki – a győzelemnek a közelébe sem került, így nagy kérdés volt, miként reagál a számára teljesen ismeretlen szituációra.

Nos, kezdetben Korda magabiztosan játszott a vezetés nyomása alatt is, hiszen az első nyolc lyukon három birdiet ütött öt par mellett, aminek köszönhetően előnye három ütésre nőtt. A következő két szakaszon azonban azonnal el is vesztette ezt a három ütést egy dupla és egy bogey miatt, de a vezetést megtartotta a 11-esen elért újabb birdievel. Ekkor már óriási tolongás alakult ki az élbolyban, hiszen Stacy Lewis, Brittany Lincicome, Julieta Granada, Hee Kyung Seo és Ryu is szorosan követte a fiatal éllovast.

Ahogy közeledett a végjáték, úgy tűnt, Korda mégsem bírja majd el a nyomást, hiszen három egymást követő bogey miatt a 16-os után többen is megelőzték, de az utolsó par ötös lyukon, a 17-esen sikerült javítania egy újabb birdievel. Ekkor többekkel holtversenyben állt a második helyen, ráadásul mivel a 18-ason a két koreai, Ryu és Seo is bogey-t ütött, Kordának egy újabb birdie a győzelmet jelentette volna az utolsó szakaszon.

Ez nem sikerült, és ennek következtében egy egészen speciális helyzet alakult ki, lévén Korda, Ryu, Seo, Lewis, Lincicome és Granada is 289 (vagyis par alatt három) ütéssel zárta a 72 lyukat, így ritkán látható, hatfős playoffra került sor, amit ugyancsak a 18. lyukon rendeztek. A hat játékost két hármas csoportra bontották, de első nekifutásra senki nem esett ki, hisz mindannyian parra játszották a szakaszt.

A második extra szakaszon Ryu bogey-val kiszállt a rájátszásból, de mint kiderült, ennek nem volt különösebb jelentősége, mert jött Korda és egy nyolcméteres birdie puttot elsüllyesztve eldöntötte a küzdelmet – Granadának ugyan rövidebb birdie puttja volt, de neki nem sikerült élnie a lehetőséggel.

„Tudtam, mit akarok csinálni, igazán nyugodt voltam. Tudtam, milyen puttot kell ütnöm, mert korábban már gurítottam onnan, tudtam a vonalat és a sebességet is, csak meg kellett valósítanom.” – mondta Korda, aki az LPGA Tour történetének negyedik legfiatalabb győztese lett (a 72 lyukú versenyeket tekintve).

Érdekesség, hogy Korda éppen ugyanabban a városban, Melbourne-ben aratta első profi győzelmét, ahol édesapja, az 1990-es évek egyik teniszsztárja karrierje legnagyobb sikerét aratta az 1998-as Ausztrál Openen. A híres apa természetesen óriási hatással volt Jessica karrierjére, jellemző, hogy majdnem mindig ő szokott caddiezni neki.

Jessica pályafutása természetesen legnagyobb pénznyereményét vihette haza 165 ezer dollárral, ráadásul a világranglistán is több mint kétszáz helyet javítva a 30. helyre jött fel első profi győzelmének köszönhetően.

A Női Ausztrál Open végeredménye:

Jessica Korda -3* (72, 70, 73, 74)
Julietta Granada -3
Stacy Lewis -3
Brittany Lincicome -3
So Yeon Ryu -3
Hee Kyung Seo -3
Jenny Shin -2
Yani Tseng -1
Katie Futcher -1
Anna Nordqvist par
Beatriz Recari par