A játék lényege, hogy a labdát a kezdő ütéstől a lehető legkevesebb ütéssel juttassuk a lyukba.
A tee-box: minden szakaszon egy meghatározott sík terület, ahol labdánkat egy kis emelvényre (szintén tee) helyezhetjük, hogy megtegyük az első ütést.
Sikeres kísérlet esetén labdánk a fairway-re kerül. Ezen az ápolt gyepen 1-3 centiméter magasságú fű található.
Célunk, hogy a labda a következő ütéssel a green-re kerüljön. Ez a terület egy nagyon finom hengerelt pázsitot jelent, melyen a fű magassága 1 és 3 milliméter között van.
A pályaszakaszok határait egyes esetekben fehér színű karóval jelölik, az ezeken kívül került labda nem érvényes, egy büntető pont hozzáadásával az elhibázott ütés helyéről újra kell ütni a labdát.
Kevésbé sikeres ütés esetén a labda magasabb fűbe (3-5 centiméter: semi rough (szemiraf), e fölött akár térdmagasságig: rough (raf) kerül, ahonnan jóval nehezebb kiütni a labdát.
A pályán vízakadályok, valamint homokbunkerek nehezítik a játékot, ezekben tilos próbaütéseket végezni, és külön nehézség, hogy az ütő csak az ütés folyamán érintheti a talajt.
Számolás: Ha az adott szakaszt az előírt ütésszámmal teljesítjük “par“-t játszottunk.-
- Az előírt számnál eggyel jobb eredmény a “birdie” (bördi). 5 helyett 4, 4 helyett 3, vagy 3 helyett 2.
- Kettővel jobb az “eagle” (ígl). 5 helyett 3, 4 helyett 2.
- Ha a par 3-as lyukon 3 ütés helyett egy ütéssel a lyukba kerül a labda, azt “Hole-in-one” (hólinván)-nak hívják.
- Hárommal jobb az “albatros” (albatrosz), ekkor 5 helyett a labda a második ütés után a lyukba kerül.
- Az előírt számnál eggyel rosszabb a “bogey” (bógi) 3 helyett 4, 4 helyett 5, 5 helyett 6.
- Kettővel rosszabb a “double bogey” (dáblbógi) 3 helyett 5, 4 helyett 6, 5 helyett 7.
- Hárommal rosszabb a “triple bogey” (triplbógi) 3 helyett 6, 4 helyett 7, 5 helyett 8.
Ahogy már szó volt róla, minden szakaszon addig kell ütni, gurítani a labdát, ameddig az a lyukba nem kerül. Az elért ütésszámot be kell írni az eredmény vezetésére szolgáló “score-card” (szkórkárd – szkórkártya)-ba.
A labdát a lyukból kivéve átsétálunk a következő szakasz elütő helyére, majd az előző szakasz eredményének sorrendjében megkezdhetjük a következő szakaszt.
A par 72-es pályát, ahogy megismertük, 72 ütéssel kellene lejátszani. Kezdők örülhetnek, ha szabályosan játszva megközelítik a száztizet.
A profi játékosok általában kevesebb ütéssel teljesítik a pályát, versenyek eredményjelző tábláin az éllovasok mínusz ütéseit számolják. Egy birdie mínusz egyet, egy eagle mínusz kettőt jelent, a bogey-k rontják ezeket a számokat.
A nap végén a “Leaderboard”-on (eredményjelző tábla) ennek értelmében az vezet, akinek a legtöbb mínusz, azaz megspórolt ütése van az előírthoz képest. A profi versenyeken négy nap alatt négyszer kell végigjátszani a pályát, a nap végén kialakult ütésszámok összeadódnak. A versenyt az nyeri, aki összesítésben a négy nap folyamán a legkevesebb ütéssel (a legtöbb mínusszal) teljesítette a pályát.
Az együtt játszó csapatot “flight” (flájt)-nak hívják. Egy flight-ban lehetnek ketten, hárman, vagy maximum négyen, de verseny kivételével akár egyedül is játszhatunk.
